Angel Di Maria egyetlen egy jó passzot adott a kedd esti Barcelona-Real Madrid BL-elődöntő első félidejében. A mérkőzésen 41 szabálytalanság történt, ebből 31-et a Real Madrid játékosai követtek el. Messit 11-szer rúgták fel, ennyit egyetlen játékos sem kapott az idén BL-meccsen. Nagyjából ennyi volt a BL-visszavágó, a negyedik meccs története. De mivel egyértelműen ez volt a legjobb a négy találkozó közül, foglalkozzunk vele egy kicsit hosszabban is.

Ahogy azt a mérkőzés előtti elemzésünkben is sejtettük, a Barcelonának a kétgólós előny, valamint hogy végre otthon játszhatott, bőven elég volt ahhoz, hogy különleges teljesítmény nélkül is simán bejusson a május 28-i döntőbe. A mai feladat, hogy még egy minimális vereség is jó lett volna, egyszerűen csak rutinmunka volt a világ legjobb csapatának. A most először négy támadó játékossal felálló Madrid nyíltabban játszott, mint az előző 300 percben bármikor, de ez ellenünk nagyon kevés. Ha Kaká nem csinál semmit, Di Maria egy jó passzt ad 45 percben, Higuaín szinte labdához sem ér, Adebayor foci helyett csak verekszik, Özil észrevehetetlen, Cristiano Ronaldo pedig a négyből a legrosszabb meccsét fogja ki, úgy nem lehet a Barcelona ellen mit kezdeni.

A meccs első 15 percét leszámítva egyértelmű volt a Barça fölénye. Talán éppen ennyi idő volt hozzászokni a sajnos pocsolyás talajhoz, amely nem igazán kedvett a hazai csapat megszokott játékának. Az első félidő második felére azonban már egyértelmű volt a Barcelona fölénye. Xavi hozta a szokásost, Villa talán a legnagyobbat küzdötte, amióta kék-pirosban játszik, Messi pedig megint Messi volt. Rúgták, ütötték, ő meg azt az esetet leszámítva, amikor Marcelo a futópályára rúgta volna, ha lenne olyan a Camp Nouban, csak futott tovább, vagy ha végképp feldöntötték, akkor a földön küzdött tovább a labdáért.

A legjobban most mégis a hátvédsor teljesített. Alves az első meccsen is hihetetlen önfegyelemmel játszott, szinte teljesen lemondva a támadó szerepről. Most viszont még ennél is többre futotta. Hátul tökéletesen teljesített, a gólunk pedig az ő érdeme. Ő nyitotta szét a Madrid védelmét az Iniestának adott passzal, hogy az utóbbinak az így keletkezett lyukban már csak oda kelljen gurítania a labdát Pedro lábára. Jobbhátvéd ennél többet meccsen nem tehet. Piqué hihetetlenül magabiztos és ellentmondást nem tűrő szereléseket mutatott be, Puyol pedig sérülése után először a régi volt, aki nemcsak csúszó-mászó hős és vezéregyéniség, hanem egyben átjátszhatatlan balhátvéd is.

Sajnos a belga bíró kicsit meg lehetett ijedve, mert végig a pályán hagyta mind Ricardo Carvalhót, mind Lassana Diarrát. Az előbbit már az első félidőben ki lehetett volna állítani, az utóbbit a másodikban legalább kétszer. Mindegy, megszoktuk a brutális játékot, a 31-10-es szabálytalanság-arány mindent elmond.

Ezt a párharcot nyilván az első meccsen döntöttük el, ám ettől még tény marad, hogy a Madrid maga kereste a bajt. Ahogy hazai pályán gyáván beállva bíztak a 0:0-ban, azt a sors nem hagyhatta megtorolatlanul. A Camp Nouban kedd este legalább néha próbáltak focizni, de ez még mindig gyáva és smucig produkció volt ahhoz képest, amit itt az idén a Valencia vagy a Sahtar Donyeck bemutatott, több, illetve kevesebb szerencsével.

Ettől még nem a Barça a BL idei győztese, a Wembleyben kegyetlenül nehéz meccs jön a Manchester United ellen. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ma az angolok vannak jobb formában, és gyakorlatilag hazai pályán játszanak majd. Nem baj – egy döntőn, egy nemes ellenfél ellen bármi megtörténhet. Ma viszont az igazságnak kellett nyernie, és végül így is történt. A négy meccs győztese a Barcelona, Mourinho pedig szomorúan nézegetheti az arcát a Copa del Reyben, ha majd újrapolírozzák, miután ugye Sergio Ramos beejtette a busz alá. Lehet, hogy ha mindent jól csinál, akkor is a Barcelona a győztes, de hogy most valamit nagyon elcseszett, az egészen biztos.

És Abidal is visszatért.