Pepe szombati teljesítményéről kevés szót ejtetünk eddig, pedig a szűrőként való szerepeltetése Mourinho egyik - ha nem is újítása, hiszen a portugál válogatottban játszott már ezen a poszton - de mindenképpen meglepetése volt.

Azt kétségtelen, hogy jól játszott, sőt, bár féltünk ettől, nemcsakhogy nem állították ki, hanem sárgát sem kapott, még Messi fejének leseggelése sem ért lapot. Brutalitás helyett volt több, helyenként látványos labdaszerzése, ebből megjátszott labdája, még egy lenyűgöző hosszú indítása is, higgadt is tudott maradni, még a suttyó Messit is ő nyugtatta. Amit csinált, jól csinálta, sőt, talán a Madrid legjobbja volt. De. Ha három védekező középpályással játszol, azért sanszos, hogy lelkesen rombolnak, sok labdát szereznek, azok egy részét előrefelé passzolják, és aki közülük a legjobban játszik, az kitűnik a mezőnyből, mert nincs más a középpályán (érdekes, hogy a Barca játékának elrontói közül nemcsak Pepe, hanem Khedira és Xabi Alonso sem kapott sárgát, vagyis sikerült viszonylag tiszta eszközökkel megfojtani a középpályájukat).

Pepe villogásának az volt az ára, hogy Mourinho a kispadon jegelte egy ideig Özilt, és a beállításáig nem volt senki, aki a begyüjtött labdákkal kezdett is volna valamit. Szóval, ha nemcsak az a cél, hogy kibekkeljük a meccset, előrerakjuk a labdát, aztán majd csak lesz valahogy, akkor Pepe akár maradhat a középpályán a kupadöntőn is, de Özilt csak be kellene szuszakolni a kezdőbe. Van két hely is, ahol lehet változtatni. És akkor talán nem Pepe lesz a Real legjobbja.