Nem kell bánatosan a távoli múltba révedni, hogy keressünk egy madridi csapatot, amelyik alázta a Barcelonát, íme a legutóbbi:
Casillas – Sergio Ramos, Pepe, Heinze, Marcelo, M. Diarra, Gago, Sneijder, Guti (Robinho, 72.), Robben (G. Higuaín, 62.), Raúl (Van Nistelrooy, 76.). Edző: Schuster.
2008. május 7-én volt a meccs, sok az ismerős arc, néhány nehezéktől pedig megszabadultunk.
A védelem majdnem ugyanaz, csak Heinze helyett Carvalho az agy, akár egy alkotmány megírását is rábíznánk. Ha Pepe helyett is jött volna valaki, majdnemhogy bárki, akkor be sem kapcsolnánk a tévét, csak megkérdeznénk, hogy hány nullra nyertünk. Jobb ez így, legalább lesz izgalom.
A középpályássorra rá sem lehet ismerni. Viták nyilván lehetnek, Sneijdert például nem rúgnánk ki a pályáról, de összességében egyértelmű, hogy erősebbek lettünk.
M. Diarra egy lapon sem említhető a megmaradt Diarrával, főként nem Xabi Alonsóval, sőt, még Khedira is ígéretesebb, ha ezt nem is mindig bizonyítja. A már említett Sneijdernél a két játékos jelenlegi formája alapján biztosan jobb Özil, jövőre talán már ez minden előzetes feltétel nélkül igaz lesz.
A sérülékeny és önző Robben helyett jött C., aki végre munkát adott a csapat fodrászának, és hozott magával egy rakás gólt is. Külön öröm, hogy szombaton fogja megelőzni Messit a góllövőlistán.
A komolytalan Robinhónál Di Maria sokkal hasznosabb, kapura is veszélyesebb. Higuaín meg van most is, végre nemcsak a keretben, hanem a pályán. A Raúl-Adebayor összehasonlításba nem akarunk belemenni. Jó volt látni előbbit a Schalkéban, azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a robosztus Abebayor szögleteknél jobban meglepheti a Barcelonát, mint a nem ebben jó Kapitány. A zeniten inneni Raúlt persze nem adnánk semmiért, főleg nem Adebayorért. (Hej, legalább a kispadon jó lenne látni még most is.)
Lehet most itt 5-0-zni, de az a csapat még nem ez a csapat volt. Csúnya pofonba szaladt bele akkor egy félig sem kész Real, rá is ment a bajnokság, de az elmúlt hetek formája már messze több a biztatónál. Ami pedig tovább táplálja az optimizmusunkat, az a Barcelona gyengélkedése, a Sahtar bohócbraziljai is összekavarták a védelmet rendre, és tudom, fura 6-1 után ezzel jönni, de benne volt abban a két meccsben egy sokkal szorosabb eredmény. A katalánok védelme Puyol és Abidal nélkül zavarba hozható volt, meccsenként 2-3 óriási hibát összehoznak, ha Milito játszik, akkor még legalább egyet, amiket ki kellene használni. Elől sincsenek rendben, Messin múlik minden az elmúlt hetekben, Villa formán kívül van, Krkic sérült, Pedróval ördög tudja mi van, de jól mutat a kispadon, Afellay meg messze nem ez a szint.
Így álltak fel egyébként ők:
Víctor Valdés – Zambrotta, Márquez (Sylvinho, 46.; Edmílson, 57.), Puyol, Abidal, Y. Touré, Xavi, Gudjohnsen (Giovani, 23.), Messi, Henry, Krkic. Edző: Rijkaard.
Végeredmény: Real Madrid–FC Barcelona 4-1 (2-0)
G: Raúl (12.), Robben (20.), Higuaín (62.), Van Nistelrooy (77. – 11-esből), ill. Henry (86.)
Kiállítva: Xavi (93.)
A 2008-as meccs előtt a Barcelonának volt egy ötmeccses nyeretlenségi szériája ellenünk, aztán történt, ami történt azóta. Most egy új korszakot nyitunk.
