Ahogy kezdtünk, abból akár izgalmas meccs is kijöhetett volna, pontozással nyertük az első negyedórát, a 20. percben pedig Valdeznek egy béna kirúgása utána úgy járattuk a labdát hosszú ideig, ahogy a brazilok a legszebb időszakukban - mégsem írhatunk Barcelonát -, és a végén helyzet is lett belőle, éppen csak Higuain lesen állt.

Aztán nem lett mégsem izgalmas, szétestünk, vagy magához tért a letámadott Barcelona, ahogy tetszik, az az öt perces menetük a harmincadik perc környékén maga volt a rémálom, Casillason szerencsére nem hagyott nyomot a hétvégi potyája. Bár a labdabirtoklás kiegyensúlyozottabb volt, mint egy hete (28-72 akkor, 36-64 most), egész egyszerűen nem volt középpályánk, az ütköző szerepében Pepe tényleg hiányzott onnan, Xabi Alonso feltűnően lassú volt, Diarra meg az elején egyszer ugyan leütközte Messit, de ott vége is volt a meccsének, és aztán csak azért maradhatott végig a pályán, mert a bíró érezhetően nem akart Mourinho kedvében járni azzal, hogy ezen a meccsen is kiállít egy madridit. Ő nem Real-szintű játékos, de még csak Khediráig sem ér fel.

Ki lehetett próbálni Kakát Özil helyén, hiszen még egyetlen egy percet sem játszott a korábbi három meccsen, akár hozhatott volna új színt a játékunkba, de elég hamar kiderült, hogy a szürkét hozta, márpedig abból eddig is el voltunk látva bőven. Kaká lesz az új Sevcsenkó, ez már biztos, vissza fog menni a Milanba, de ott sem lesz már jó. Helyette már a félidőben jöhetett volna Özil (külön pech, hogy amikor végül jött, még eltartott egy darabig, amíg megbarátkozott a vízes talajjal). Higuain is csodafegyver lehetett volna, szerzett is gólt, de fájdalom, sokadik visszajátszásra is azt kell mondanunk, hogy jogosan fújt előtte a bíró, Ronaldo tényleg ráesett a Barcelona vadállatának, Mascheránónak a lábára.

Ronaldo, aki az egész BL-mezőnyben eddig a legtöbbször tüzelt, most lövésig sem jutott (az első meccsen négyszer próbálkozott, kétszer Valdesnek kellett védenie). Az egész csapat nem lőtt kapura az első félidőben, és az egész meccsen is csak kétszer, akkor is egy támadáson belül (kapufa+gól). Di Mariát totállisan kikapcsolták, az első félidőben egyetlen egy passza volt, talán azért hathatott a meglepetés erejével agilis felbukkanása a gólunk előtt. A gólt viszont azért a gyönyörű cselért megérdemelte volna, Marcelo a mostani játékával már nem annyira. (2007 decemberben rúgott utoljára gólt madridi játékos a Camp Nouban.)

Aztán egyszerűen nem tudtunk előre menni, a katalánokat láthatóan csak az átázott mezük zavarta. Ha Mourinho ott áll az oldalvonal mellett, akkor lehet, hogy feltüzelte volna a játékosokat. De az is benne van, hogy szimplán többet köcsögösködtünk volna, mint Adebayor (aki szintén egy óriási tévedés volt, Benzemával többre jutottunk volna), és randán vesztettünk volna.

Nem történt semmi különös, tovább jutott az a csapat, amelyik jelenleg jobb, néhány játékosunkról kiderült, hogy egyszerűen el kell őket küldeni, Adebayort még ma, Ronaldo megint nem igazolta, hogy fontos meccseken hozza magát, de például Arbeloa és Albiol kellemes meglepetés volt.

A Barcelonát egy meccsen meg tudtuk verni, a kettő még sok, a bajnokságban meg még jobban kijön a különbség. Nagy tanulságokat még levonunk, aztán elköszönünk ettől a négy meccstől, hála istennek.