Barça-drukker ilyen nyugodtan talán még soha nem készült Real Madrid elleni meccsre. Ha nyerünk, bajnokok vagyunk, ha döntetlen, bajnokok vagyunk, ha kikapunk, akkor is bajnokok vagyunk. Ha meg akarjuk verni a Madridot, akkor meg is verjük. Az egyetlen kérdés, hogy jó-e nekünk, ha megverjük őket.

Nem lenne jobb hagyni őket nyerni? Feljönnének öt pontra, és elhinnék, hogy még van keresnivalójuk a bajnokságban. Így kénytelenek lennének a bajnoki meccsekre is koncentrálni, amiből ugye még kettő van a BL-elődöntő visszavágója előtt. Ezekből az egyik a Madrid legnehezebb idei meccse az ellenünk vívottakat leszámítva, idegenben a Valencia ellen. Nem lenne nekünk jobb, ha azt a meccset a Madrid halálosan komolyan lenne kénytelen venni, a játékosaik pedig elfáradnának vagy esetleg lesérülnének? Hát persze, hogy jobb lenne.

Ráadásul ha ma nyer a Madrid, elbízzák magukat. Erről a mostani, nagyon védekező felállásukról elhinnék, hogy ez a siker kulcsa, mi meg elaltatva a figyelmüket szépen elvernénk őket a következő három meccsen. Ha ma veszítünk, az egyáltalán nem lesz rossz hír a Barcelonának.

Amennyiben viszont meg akarjuk nyerni a meccset, nyilvánvaló, mit kell csinálnunk. Mourinho már múlt héten is próbálgatta Pepét védekező középpályásként, nyilván valamiféle új Essient vagy Cambiassót szeretne belőle faragni, ami persze nem sikerülhet, mivel a portugál szerényebb képességei és labilis idegrendszere teljesen alkalmatlanná teszik a feladatra. Pepe legfeljebb forgalmi dugót okoz a Madrid tizenhatosa előtt, és Mourinho nyilván ezt is várja el tőle.

Az őszi 5-0 alapvetően Messinek volt köszönhető, aki a megszokott pozíciójánál méterekkel hátrébb játszott, gyakorlatilag játékszervezőként – nem is volt véletlen, hogy azon a meccsen nem rúgott gólt, csak kiszolgált. A Barcelona így még a szokásosnál is jobban uralta a középpályát. Ezt próbálja most Mourinho megakadályozni. Megfojtani Messit, és persze Xavit és Iniestát is.

Szombat este, ha nem tudjuk így is letarolni a védelmi soruk közepét, muszáj lesz kivinni a szélekre a játékot. Dani Alves és a végre visszatérő Pedro nagyon fontos lesz, és az sem lenne meglepetés, ha Pep megint variálna valamit Messivel, például kivinné a jobb szélre, ahol másfél-két évvel ezelőtt még játszott. Ott Dani Alvessel együtt, kihasználva a sokszor  támadó Marcelo mögötti lyukat, sok keresnivalójuk lehet.

De ne görcsöljünk ezen túlzottan. Ha nem nyerünk, hát nem nyerünk. Nekünk édes mindegy az eredmény, ráérünk kisérletezgetni, kóstolgatni a Madrid gyengébb pontjait, gondolkodni, mi működhet majd a következő három meccsen. A Barcelona idei szezonjának egyik legfőbb erélye a türelem. Az Hercules ellen érthetetlen módon elvesztett meccset leszámítva egyetlen egyszer nem jöttünk zavarba még akkor sem, ha az ellenfél vezetett. Akkora a különbség köztünk és a világon bárki közt, hogy hideg fejjel, önbizalommal, a saját játékunkat játszva bárkit meg tudunk verni. Ha Mourinho - ahogy Spanyolországban mondják - beparkolja az autóbuszt a saját kapujuk elé, hát passzolgatunk, figyelünk, és lecsapunk, ha lyukat látunk. Vagy ha nem, akkor legfeljebb 0:0 lesz a vége. Nekünk aztán tök mindegy.