Egészen a mai meccsig nem hittem el, hogy Mourinho gyáva. Már elhiszem. Ez például az egyik tanulsága a Real-Barcelona első résznek, van még néhány, messzemenő következtetéseket azonban kár lenne levonni.
Beállni bekkelni, ráadásul mindezt otthon, mégha a Barcelona is az ellenfél, az megalázó a Real Madridra nézve. Értem, hogy benne volt Mourinhóban a 0-5 sokkja, de ehhez a fajta bunkerfocihoz körülnézhetünk az alsóház kispadjain is, ott vannak ilyen jellegű specialisták. Persze, kit érdekel, ha nem szép a játék, de nyerünk. De most erről szó sem volt, amikor rondán játszottunk, vesztésre álltunk, amikor szépen, akkor meg egyenlítettünk, és majdnem nyertünk.
Az első félidőt odaadtuk a Barcelonának, aztán amikor José nagy bátran, már emberhátrányban nagyjából minden mindegy alapon pályára küldte Özilt, akit a kezdő kijelölésekor beáldozott a biztonság érdekében, egy pillanat alatt kiderült, hogy ha támadni akarunk, akkor akár gólt is szerezhetünk. Nyilván lesz, aki szerint zseniálisan nyúlt bele a meccsbe, engem viszont arról győzött meg, hogy hibázott, amikor Özilt jegelte, és akkor is, amikor Benzemával kezdett, és nem Adebayorral. (Nyolc szögletet rúgtunk, abból egy volt igazán veszélyes, amikor fejesekkel mattoltuk a Barcát. De nemcsak itt lett volna hasznos Adebayor, hanem mint kiderült, a kontráknál is. Ok, Benzemának volt egy jó lövése, de mit is csinált még?)
De legalább meghúzta Mourinho ezeket a cseréket, és ez mégiscsak biztató. Nem hiszem, hogy ugyanilyen felállásban küldi a pályára a csapatot szerdán, és már a 11-eseket gyakoroltatja. Mert azért az kiderült a meccsen, hogy mára nincs öt gól különbség a két csapat között. A Barcelona kihagyott egy óriási lélektani ziccert, amikor nem húzta be ezt a meccset. Nagyon más lesz a szerdai kupadöntő, eltűnt a nyomasztó 0-5 emléke, és gólt is sikerült rúgni végre. Hogy nem sikerült nyerni, az már tök mindegy, a lényeg, hogy az utolsó 20 percben kiderült, hogy sebezhető az eddig sérthetetlen Barcelona, akár tíz emberrel is.
És akkor néhány dolog, amibe még kapaszkodhatunk:
- Mourinhónak megjön az esze, Özil kezd
- Adebayor kezd, és bebólint egy szögletet
- a végén a Barcelonának nem azért volt néhány óriási gólhelyzete, mert a ketyegő üzemmód helyett felvették a rendes fordulatszámukat, hanem az emberhátrány miatt
- di Maria nem akar kurva nagy gólt lőni
- David Villa megint kezdő lesz, viszont nem rántja le senki gólhelyzetben a nyakánál fogva a 16-oson belül
- Pedró megint kezdő lesz
- Puyol sérülése nem jön rendbe, mert Özil beállása mellett az ő kiválása is kellett a feltámadásunkhoz
- nem állítanak tőlünk ki senkit, mert José telesírja a sajtót, hogy micsoda dolog már az, hogy az ő csapatai mindig emberhátrányban fejezik be a Barcelona ellen
- jobban rúgjuk a 11-eseket
