Nyilván az is valami, ha olcsó megoldásként a tartalékcsapat edzőjeként kineveznek egy olyan erős csapat élére, amit az elődöd úgy összerakott, hogy rögtön meg is nyersz vele mindent. Aztán megpróbálod a kezedbe venni a dolgokat, és leigazolod Csihrinszkijt, de a csapat még ezt is kibírja, végül rájössz, hogy neked tényleg csak annyi a dolgod, hogy pózolj a kispad előtt, majd a játékosok megoldják.
Nyilván csak picsogás, hogy Guardiola a távozásáról beszél, pontosan tudja, hogy a közelébe sem érne a mostani sikereinek az átvett, és jól bejáratott csapat nélkül. Mikor jutna BL-negyeddöntőbe Xavi és Messi nélkül mondjuk a Romával?
Az is igaz, hogy a Barcelona kispadján sem lesz sok sikerélménye mostantól, mert sok balfaszkodás után végre egy zseni ült a Real kispadjára. Mourinho tegnap történelmet írt, ő az első edző, aki négy különböző csapattal is bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe (tényleg csak azért, hogy ne kelljen egy pillanatig sem gondolkodni: Porto, Chelsea, Inter, Real). Nem vándorcirkuszos, nincs olyan játékos, aki mind a négy csapatban játszott (Carvalho Olaszországot kihagyta).
Az isteni José tegnap 500. meccsén ült, állt, kiabált a kispadon és környékén. 2000 szeptemberében kezdte a Benficánál. A statisztikája lenyűgöző: 335 győzelem, 104 döntetlen, 61 vereség. 17 titulust gyűjtött be, ebben van két Bajnokok Ligája is. Még senki nem nyert három különböző csapattal BL-t. Mourinhónak erre már csak bő egy hónapot kell várnia.
