Nagy feneket nem kerítenénk a Zaragoza elleni vereségünknek, nem most úszott el a bajnokság, csak pár keserű megjegyezés.

A jelek szerint rosszabb hatása volt a játékosokra a Barcelona elleni vereség és az óriási felhajtás, mint amire számítani lehet: az a Casillas is óriásit hibázott, aki eddig a legnyugodtabb pontja volt a csapatnak, Carvalho pedig - aki eltiltás miatt nem játszhatott a BL-elődöntőn - olyan simán állíttatta ki magát, hogy talán még Mourinho sem tudja megvédeni.

Ami még szomorúbb, hogy Mourinho a meccs utáni sajtótájékoztatón bevallotta, hogy kudarcot vallott abban, amiben talán a legjobb: egyszerűen nem tudta motiválni a csapatot a meccs előtt, meglehet kifogyott a nem hülyegyerek Einstein idézeteiből. Az első félidő lélektelen játékára nincs semmilyen mentség, az sem, hogy tartalékosan kezdett a csapat, kaparjanak csak szépen azok, akik nem alapemberek Mourinhónál. És nem magyarázat a relatív tétnélküliség sem. Nem gondoljuk komolyan, hogy beérhető lett volna a Barcelona, de ha feladtuk, akkor azt valljuk be, ne nyissanak ki a pénztárak, tiltsuk ki a kamerákat, és kezdjünk el rápihenni a következő szezonra. Legalább nem áztak volna annyian a stadionban, és nem kell erőltetni a szurkolókat lelkesítő kampányt sem.

(Ronaldo száműzetésével nem értünk egyet, ha számára fontos a gólkirályi cím, márpedig az, akkor hadd játsszon, ráadásul a megtorlásszagot is nehéz kiszellőztetni a szerdai morgolódós beszólása után. Guardiola játszatta Messit, Ronaldo szerencséjére nem szerzett gólt. Persze, kockázatos nagy meccs előtt bevetni a legjobbakat, a katalánoknál ketten sérültek meg a szombati meccsen, de néha vállaljon már fel Moruinho is minimális kockázatot.)

A második félidőre sok panaszunk nem lehet, szerencsénk az nem volt, a Zaragoza meg az életéért játszott. Mourinho is erről beszélt a meccs végén, meg arról is, hogy van olyan, amikor az egyik csapat szépen játszik, a másik meg nem. Ez utóbbi Josénak nem áll jól. A meccset meg felejtsük el gyorsan, ja, és a Barcelona is kikapott.