Azt mindjárt az elején szögezzük le, hogy a Madrid nem fog se nekirohanni a Barcelonának, se nyílt sisakkal játszani, se semmi ilyesmi. Az eddigi három meccs és az ezeket övező hisztéria éppen arról szólt, hogy Mourinhóban még mindig benne van az őszi 5-0, és belehalna, ha még egy ilyen megalázó vereséget el kellene szenvednie. Ha nyíltan játszana, akkor pedig lenne erre esélye – így hát nem fog nyíltan játszani.

A Madrid eddig mindhárom meccsen gyakorlatilag ugyanazt focizta. Átengedte a labdát a Barçának, aztán remélte, hogy egy kontrából sikerül egy győztes gólocskát összekaparni. Ma a Madridnak 90 percben két gól kell, így olyan taktikával fognak játszani, ami éppen erre elég. Megpróbálnak szerezni egy gólt az első félidőben, aztán a másodikban még egyet. A hosszabbításban meg jöjjön, aminek jönnie kell.

Ennek megfelelően csak minimálisan támadóbb Madridra számíthatunk, amely, amikor a Barçánál van a labda, pont ugyanolyan zártan és agresszíven fog védekezni, mint eddig. A támadásaik mások lesznek, igyekeznek majd megbecsülni a labdát, és Özil vezetésével türelmesen építkezni, nem csak Cristianotól és Di Mariától várni az egyéni megoldást. Mourinho tudja, hogy az eddig megszokott 30 százalékos labdabirtoklásukkal egy gólt is csak szerencsével lehet találni, kettőt pedig gyakorlatilag lehetetlen, így nincs más választásuk, mint megpróbálni megtartani a labdát.

BL-ben soha, senki nem fordított meg 0:2-őt, a Barcelona semmilyen versengésben nem adott el a Camp Nouban egy ilyen idegenben szerzett előnyt. A Madrid 2007 óta gólt sem lőtt a Camp Nouban, az utóbbi 60 látogatásukból összesen kétszer tudtak két góllal nyerni. Amióta Pep az edző, a Barcelona egyetlen egyszer kapott ki otthon két góllal. A statisztikát bárhogy forgatjuk, mindenképpen mellettünk szól, azonban nem ezért fog a Barça tovább jutni.

A legjobb hír a Barcelonának, hogy a negyedik meccsen végre mienk a pálya., Mi döntjük el, milyen hosszú legyen a fű, meg legyen-e locsolva, és persze a stadion buzdítása is mellettünk szól – ez azért így együtt nagyjából annyit jelent, mint sakkban végre fehérrel játszani. Ez, és a 2:0-ás előny együtt már nagyon sok a javunkra.

Ma a Madridnak lesz a legfontosabb hiányzója. A Barcelona hátvédsora papíron nem tűnik az igazinak, de valójában éppen a BL-elődöntő első meccsén derült ki, hogy Puyol még bírja a tempót balhátvédként, és a Mascherano-Piqué páros nagy csapat ellen is meg tudja védeni magát. Pepét viszont lehetetlen pótolni. A portugál vadállati agresszivitásával mindhárom eddigi meccsen a Madrid gerince és vezéregyénisége volt egyszemélyben.

Lass nem fogja tudni pótolni Pepét, a rombolót, vezéregyénisége pedig végképp nem lesz a Madridnak. Erre Cristiano Ronaldo alkalmatlan, mert primadonna, Xabi Alonso alkalmatlan, mert úriember, Casillas meg a kapuból nehezen fanatizálja tíz társát. A Madrid így törékenyebb lesz középpályán, ami nagyon nagy előny a Barcelonának.

Guardiolának egyetlen dolgot kell eldöntenie a meccs előtt, nevezetesen hogy maradjon-e a múltkor kiválóan működő Busquets-Xavi-Keita hármas középen, vagy a Madrid meggyengülésével és Iniesta visszatérésével érdemes-e ezen változtatni. Az biztosnak tűnik, hogy Iniesta, ha tényleg meggyúgyult, akkor kezdő lesz. Az viszont kérdéses, hogy hol játszik majd, és egyáltalán nem lenne meglepő, ha Pep hagyná a középpályán az izmot, és inkább a táma sorban módosítana. Pedrónak hetek óta nem megy a játék, így egy Iniesta-Messi-Villa felállás teljesen reális lehet.

Szép lenne most úgy megverni a Madridot, hogy 11-en maradnak végig a pályán. Sajnos ez nem rajtunk múlik, hanem hogy végre hajlandóak lesznek-e brutális szabálytalanságok nélkül lejátszani a 90 percet. Mourinho nem lehet ott a kispadon, így talán kevesebb lesz a műsor a partvonal mellett is, és a meccs után is kivételesen kevesebb lehet a hiszti.

A Barcelonának fehérrel játszva még egy minimális vereség is elég a továbbjutáshoz. Eg gólt legalább rúgni kell, mert annyit a Madrid is fog, és 0:1-nél lehetne idegeskedni. Aztán jó lesz végre otthon ünnepelni egyet.