Ugye másnak is felfordul a gyomra, ha egy rendesen piros-kékbe öltözött, nemes férfi mellett egy fehér mezes senkit lát?

Eddig és ne tovább. Sőt, nem csak ne tovább, hanem tessék szépen felelni az elkövetett vérlázító baromságokért. Ez az üzenete az FC Barcelona csütörtöki feljelentésének, amelyet a klub az UEFA-nát tett.

Toni Freixa, a Barcelona igazgatóságának tagja csütörtökön este ismertette a klub álláspontját. "Mourinho úr szerda este átlépett egy határt. Bízunk az UEFA intézkedésében. Sandro Rosell ma rendkívüli igazgatósági ülést hívott össze, amelyen úgy döntött, az UEFA illetékes bizottságánál feljelentjük a Real Madrid edzőjét. A Barcelonát megsértették, és ezt nem engedhetjük meg. Nem az a célunk, hogy olajat öntsünk a tűzre, hanem szeretnénk azt minél hamarabb eloltani. Nem szeretjük a nyilatkozatháborúkat, de ha valaki átlép egy határt, mint ahogy azt most Mourinho úr tette, minden esetben meg fogjuk védeni az érdekeinket."
 

Eljárást indított a Real Madrid és a klub elmebeteg portugál edzője ellen az UEFA. Az európai labdarúgó szervezet csütörtökön jelentette be, amit már mindenki sejtett: mostanra nekik is halálosan elegük lett José Mourinho szánalmas hisztijeiből. 

Az UEFA Pepe brutális, piros lapot érő belépőjét is vizsgálja, a keményebb szankciókra azonban az idegileg teljesen összeomló Mourinho számíthat. Neki ugyanis nemcsak botrányos kiállítása miatt kell felelnie, hanem a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón összehordott rémregénye miatt is.

Mindennek a tetejébe az UEFA a Bernabeu neveletlen közönsége által a pályára bedobált mindenféle tárgyak ügyében is szeretne tisztán látni. Kemény hetek elé néz a klub, amelynek ötven évvel ezelőtt volt egy jó focicsapata.

Azok után, amit José Mourinho szerda este a Bernabeuban a pálya szélén majd a sajtószobában előadott, ma legismertebb európai kollégái is kénytelenek voltak megszólalni, hogy helyre tegyék a portugált, aki most már a komplett futballedzői szakmára elkezdett szégyent hozni.

Carlo Ancelotti, a Chelsea olasz trénere csütörtöki sajtótájékoztatóján világosan fogalmazott. "Nem hiszek semmiféle összeesküvésben. A foci csak foci. Nincs összeesküvés. A bírók hibáznak néha, de ez ettől még egy igazságos rendszer. A fociban mindenki hibázhat: játékosok, edzők és a bírók is. De nincs semmiféle összeesküvés."

Hasonlóan beszélt Arsene Wenger, az Arsenal francia edzője, aki ráadásul idén úgy esett ki a Barcelona ellen a BL nyolcaddöntőjében, hogy a visszavágó jelentős részében csak tíz játékossal számíthatott. "Nehéz nekem erről beszélni, mert én is hasonló helyzetbe kerültem, de nem hiszek abban, amiről Mourinho beszél. Lehet, hogy idén a Barcelonának kedvezett néhány bírói ítélet, de ez csak véletlen. Lehet, hogy néha egyes játékosaik túljátszanak néhány elszenvedett szabálytalanságot, de az ő focijuk a legjobb a világon, és ezt mindenkinek el kell ismerni."

Wenger külön megemelte a kalapját Messi teljesítménye előtt. "Szerény, imád játszani, és attól boldog, ha segíthet a csapattársainak. Soha nem üt vissza, pedig minden meccsen szétrúgják. Ha ránézel a statisztikáira, térdre ereszkedve tudsz csak annyit mondani, hogy 'fantasztikus'. 50 gólt és 25 gólpasszt hoz egyetlen szezonban. Hihetetlen."
 

Nem arről sipítozott Mourinho napokon át, hogy ezt kell szegénynek csinálnia? Ilyen silány edző lenne, hogy ezt volt csak képes betanítani? Ilyen vacak csapat a Madrid? Vagy Mourinho – ne adj' isten – akkor is csak aaptalanul hazudozott? Ki érti ezt a különös férfit?

Azt még a legvérmesebb Barcelona-drukker sem gondolta, hogy ez a négy meccs a királyságunk bizonyítása mellett arra is jó lesz, hogy éket verjen lúzer Mourinho és legkedvesebb pincsikutyája közé. Márpedig úgy tűnik, hogy hiába ugyanaz még az ügynöke is a két portugálnak, még Cristiano Ronaldónak is elege van honfitársa töketlenségéből, edzői bukásából.

"Nem szeretek ilyen stílusban focizni, de muszáj alkalmazkodnom, mert hát ez van" – mondta a meccs után Cristiano Ronaldo egy újságírói kérdésre, mely arról érdeklődött, hogy csatárként milyen érzés, ha nincs az ember csapatánál a labda. Vajon hogy fogja lereagáni a hiú pojáca Mourinho, hogy már a saját sztárjátékosa is ellene fordult? Mi mindenesetre csak egy kávét kérünk a következő napokra, nehogy lemaradjunk valamelyik fergeteges fordulatról.

Nagyon kemény szavakkal ment neki Mourinhónak Alejandro Blanco, a Spanyol Olimpiai Bizottság elnöke. Az ország első számű sportvezetője közismerten fanatikus Real Madrid-drukker, ám ettől még nem ment el a józan esze, és higgadtan elemezte a szerdán látottakat.

"Mourinho sajtótájékoztatója szánalmas volt. Kidobta a szemétbe az összes olyan nemes értéket, amiről ez a klub szól. Fel kellene már fogni, hogy a meccs a pályán kezdődik, és ott is van vége, a sajtótájékoztató már nem része annak. A főszereplőknek a játékosoknak kell lennie, és annak, ami a pályán történik."

Blancónak az sem tetszett, amit a pályán látott. "Ezzel a kerettel a Real Madridnak minden meccset meg kell próbálnia megnyernie, akárhol is van a meccs, és akárki is az ellenfél. Erről szól a történelmünk. A Barcelona a jogos győztes, a 79-21-es labdabirtoklási arány mindent elmond."

Blanco ugyanakkor azt is elmondta, hogy szerinte Pepe piros lapjának jogosságán lehet vitatkozni, és szerinte még nincs egyértelműen lefutva az elődöntő, mert ha a Camp Nouban a Madrid a meccs elején tud rúgni egy gólt, akkor még minden lehet.

A fenti eredmény azt mutatja, mit gondolnak a Marca közismerten Real Madrid-drukker olvasói: elhibázta tegnap Mourinho a csapat taktikáját azzal, hogy nem támadott? 92,7 százalék szerint igen.

Ezen a videón ezredszerre is lehet röhögni. Tényleg ügyes gyerek ez a Cristiano Ronaldo, de ahogy a kapusunk és a hátvédeink nyugodtan körbepasszolják, ő meg hisztizve lóbálja a karjait és mutogat a társainak, az feledhetetlenül szép. Talán ha a béna, gyáva edzője engedné a csapatát támadni is, nem zubogna ennyi frusztráció szegény gyerekben.

Hogy is lehetne összefoglalni a legjobban ezt a szerdai BL-elődöntőt? Talán úgy, hogy kilencven percen át etettük Mourinhóval és gyermekeivel a portugál "mester" saját kakiját, miközben bebizonyítottuk, hogy ki a jobb csapat, ki a világ legjobb játékosa, és ki a legjobb edzője. Foglaljuk azért össze hosszabban is, olyan jó érzés.

Az már a tegnapi Guardiola-sajtótájékoztatón látszott, hogy Pep nem elvesztette az önkontrollját, hanem nagyon is tudatosan csinálja, amit csinál. Miközben úgy tettt, mintha elismerné, hogy Mourinho jobban tudja mozgatni a pályán kívüli szálakat, szépen bebizonyította, hogy nemcsak ő a jobb edző, de ha arra kényszerítik, a kocsmában is nagyon szívesen kioszt két pofont Mourinhónak. Nem kezdeményez, mert ő nem egy paraszt, de rendes férfiként nem is futamodik meg soha.

Pep tegnapi dühkitörésével egyfelől levette a terhet játékosai válláról, akik a meccs előtti utolsó 24 órában csendben készülhettek, miközben mindenki az edzőjükkel foglalkozott. Ami pedig még ennél is fontosabb, olyan "mi a világ ellen" lelkiállapotba hozta őket, aminek köszönhetően ma nem kaphattak ki.

Hogy mennyire felpörgött a Barcelona erre a meccsre, azt a számok világosan bebizonyítják. Nagyon, de nagyon sok ideje ez volt az első Barça-Madrid, amelyen mi követtünk el több szabálytalanságot, 22 volt 16 ellenében. Nem mintha ezek különösebben csúnyák lettek volna, mi nem tapostunk meg senkit, mint Marcelo, és nem tepertünk le senkit a földre a nyakánál fogva, mint ahogy Adebayor tette Busquets-szel, amiért neki is pirosat kellett volna kapnia.

Egyszerűen csak a Keitával megerősített középpályánk – jól sejtettük, hogy Iniesta hiánya akár jól is jöhet – most keményen odalépett a madridi vadállatok elé, és világosan megmondta már a meccs legelején: ma nem szórakozunk. Ettől persze el is durrant az agyuk, leginkább a bestiális Pepének, aki megint nem tudott uralkodni gyilkos ösztönein. Értelmes játékos, akiről egész Európa tudja, hogy csak az isteni szerencse (és a spanyol bírói kar) segítségével maradhatott az előző két meccsen a pályán, most nem talpalta volna le egy teljesen ártatlan helyzetben a ellenfél sípcsontját a bíró orra előtt. Pepe megtette, és legfeljebb azzal védekezhet, hogy a három meccsből most érdemelte meg legkevésbé a kiállítását. Csak hát az nem azt jelenti, hogy most nem.

Sok ideig egyébként úgy nézett ki, hogy ez lesz a leggyengébb színvonalú az első három meccs közül. A Madrid a szokásos antifocijával jött, Ronaldo nevetséges, a szögletzászlótól eleresztett szabadrúgásaiból reménykedtek egy gólban. És egyébként amíg Pepe a pályán volt, addig sem voltak olyan betonbiztosak középpályán, mint az előző meccseken - ezt köszönhettük Keitának. Árulkodó volt, ahogy az első félidőben Cristiano Ronaldo többször is a saját csapattársaival ordibált a maga utánozhatatlanul tahó stílusában, több koncentrációt kérve.

Mi viszont megint nem játszottunk teljes fordulatszámon pörögve, így különösen édes egy ilyen magabiztos győzelem. Hátul hibát hibára halmoztunk, főleg Piqué volt szokatlanul bizonytalan. Más csapatok ellen cselezgethetnek nyugodtan a hátvédeink is, de a Madrid ellen nem kellene ezt forszírozni. És amit Keita fizikumával nyertünk középpályán, azt vesztettük a középső és a támadó vonalunk közötti összjátékban. Ő sem cselezni, sem passzolni nem tud úgy, mint Iniesta, és sokszor érződött, hogy amikor a Madrid tizenhatosa közelében nála volt a labda, egyszerűen tanácstalanul toporgott.

Pepe kiállítása egyébként nem volt meghatározó, két gólunk egyike sem a meggyengült középpályájuknak volt köszönhető. Bár ki tudja, ha még a pályán van, talán megpróbálja agyonlőni a szlalomozó Messit. Afellay zseniális csere volt a friss lábaival, a második gólról meg egyszerűen nincs mit mondani. Messi idei szezonja (51 gólnál tart, és még legalább 6 meccs hátra van) a futballtörténelem legnagyobbjai közt van, Puskáshoz, Maradonához, Gerd Müllerhez mérhető csak. Érdemes megnézni a visszajátszásokban a Madrid védőinek tanácstalan pánikját.

Természetesen ez az elődöntő még nincs teljesen lefutva. A Madrid jó csapat, tele zseniális játékosokkal, Mourinho pedig remek edző. De két, vagy még inkább három gólt kellene rúgniuk a Camp Nouban, ráadásul kettővel többet, mint mi, és erre nem tűnnek most képesnek. A mai meccs után még kevésbé kérdéses, ami eddig is teljesen nyilvávaló volt: a Barcelona a jobb csapat, és mi érdemeljük meg, hogy ott legyünk a döntőben.

Még valami a végére. Barcelona-drukkerként fáj az ember szíve, amikor világklasszis játékosainkat felesleges lökdösődések, szimulálások, hisztik, kakaskodások egyik szereplőjeként látjuk. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a felfokozott hangulat, a sokszor méltatlan jelenetek kinek az aknamunkájának, folyamatos szereplési kényszerének köszönhetők. Mourinho a végletekig fokozta a hangulatot, és most csúnyán beleütöttük az orrát a saját szarába. Előbb tegnap Pep, ma pedig a pályán Keita, Messi és a többiek.

A meccs utáni sajtótájékoztatón persze jött az újabb hiszti, de ezt már Madridban is nagyon unják, így hogy az idei szezon is egy vacak kis Copa del Rey-jel zárulhat. A legvilágosabban a fanatikus Madrid-drukkerségéről közismert Guti fogalmazott a Twitterén. "Madridistább vagyok bárkinél, de ettől még látom a valóságot. A Barcelona tudja, mit focizik, a Real Madrid meg nem. Mourinho csak azt próbálja utólag elmagyarázni, amire a pályán képtelen."

Így nézett ki kedd délután a Bernabeuban a gyep. Cseppet sem lett rövidebb, mint volt a másfél héttel ezelőtti bajnokin, és nyilván nem fogják szerdán sem lenyírni. Mindegy, ez nem lehet kifogás. Pep azért megjegyezte kedd délutáni, elképesztően paprikás sajtótájékoztatóján, hogy azért majd meg fogja hallgatni az UEFA ellenőrének véleményét is erről.

Kedd délutáni sajtótájkoztatója alapján nagyon úgy tűnik, hogy Pep Guardiolát már nemcsak fárasztja José Mourinho folyamatos hisztije, hanem most már nem is hajlandó azt tovább szótlanul tűrni. A Madridban tartott sajtótájékoztatón Pep olyan szépen tette helyre sipítozó portugál kollégáját volt, hogy öröm volt nézni-hallgatni.

Pep olyan jól beszélt, hogy érdemes hosszan idézni. "Tegezni fogom, mert ő is így szokta. José, holnap 20:45-kor a pályán találkozunk. Azon kívül már nyert ő. Örömmel ajándékozom neki a pályán kívüli BL-trófeát. Mindig ő nyer. Mi csak apróságokat tudunk nyerni, azokért tisztel mindket a világ. Sose végeznénk, ha én is előkapnám a sérelmeimmel teli listát, csak hát mögöttem nincs egy komplett klubvezetés, ami csak ezzel foglalkozik."

Guardiola a megszokott visszafogott stílusa helyett most – érezhetően előre megfontoltan – nem riadt vissza a kemény szavaktól sem. "Ő a főnök, a kibaszott ura ennek a sajtószobának. Ismer engem, ahogy én is ismerem őt. Bújhat össze Florentino Perezzel meg a talpnyalóival, de én dolgoztam vele négy évet, úgyhogy ismerjük egymást. Valamiért mégis inkább a sajtónak hisz, nem az én szavaimat hallgatja meg."

"Sokat tanulok, amikor ellene játszom, vagy a tévében nézem a csapatát. Sokféleképpen lehet focizni, neki pedig megvan a saját nagyon jó stílusa. De semmit nem akarok tanulni abból, amit a pályán kívül csinál. Ott aztán igazi varázsló. Én nem tudok folyamatosan intrikálni és bizonytalanságot teremteni. Ha a Barcelonának ilyen edző kell, akkor keressenek mást. Ha nyer, majd gratulálok neki. De ha én nyerek, ugyanezt várom el."

"Ma azért beszélek így először, mert hozzám beszélt a sajtótájékoztatóján, és ha hozzám beszélnek, én válaszolok. Hat éve ugyanezt játszotta el a Chelsea-nél, most meg a Real Madriddal próbálja. Mi is sokmindent csinálunk rosszul, de igyekszünk mindig jól focizni. És ezt José is tudja, mert nagyon sokat segítettünk neki a pályája kezdetén. Én az életben nem láttam ilyen agresszív Madridot, de hát ezért van a bíró. Néha közbelép, néha meg nem."