390 perc alatt nyertünk egy kupát, és négyből csak egyszer kaptunk ki a Barcelonától. Legek.
A legjobb játékos: Iker Casillas
Mégcsak apróbb hibájára sem emlékszünk, nagy bravúrjai viszont igen.
A legnagyobb csalódás: Kaká
Három meccsig jegelte őt Mourinho, aztán amikor lehetőséget kapott, csapnivalóan játszott. Valami nincs rendben vele Madridban, Özil simán kiszorítja.
A legjobb meccsünk: a kupadöntő
Ez volt az a meccs, ahol a Barcelonának is fontos lett volna a győzelem. Az első félidő volt a legerősebb 45 percünk, utána visszaálltunk, de kibírtuk a nyomást, és a végén volt erőnk gólt is lőni.
A legrosszabb meccsünk: a BL hazai meccse
Már a hazai pályán bevetett, 0-0-t célzó deffenzív taktika miatt sem húzhattuk ki magunkat, aztán Pepe kiállítása miatt minden összeomlott.
A legszebb jelenet: di María
Az argentin csele a BL-visszavágón a gólunk előtt, és az, ahogyan levette a kapufáról visszavágódó labdát, amit aztán nem rákúrt agyatlanul, hanem volt szíve lepasszolni, mindent elhomályosít.
A legjobb saját nevelésű játékosunk: Casillas
Nem volt nagy harcban, a keretben rajta kívül négy játékost nevelt az akadémia (Arbeloa, Granero, Nacho, Adan, utóbbi kettő nem lépett pályára, Granero negyedórát kapott a kupadöntőn)
A kanadai táblázatunk: négy gól, három főszereplővel
Ronaldo (két gól), Marcelo (egy gól + egy gólpassz), di María (két gólpassz)
Mourinho legjobb húzása: Pepe
Pepe szerepeltetése a középpályán telitalálat volt, mellette nem fickándozott Messi. A BL-visszavágón nagyon hiányzott, de a fejét is rendbe kellene tennie valakinek.
Mourinho legrosszabb húzása: a nyilatkozatháború
Fölösleges és méltatlan volt a világ legnagyobb klubjának az edzőjétől. A pályán semmi haszna nem volt, a bírókat semennyire sem befolyásolta a Real számára kedvezően. Az első bajnoki és főleg a kupagyőzelem után kicsit megfogott katalán játékosokban és Guardiolában viszont felizzította a harci tüzet.
A négy meccs felfedezettje: Arbeloa
Elsőre nem is tűnt fel, hogy mind a négy meccsen játszott, pedig de. Az elsőn még csak csereként, aztán Ramos belülre vezénylése, majd eltiltása miatt már végig ott robolt a jobbszélen. Rá lehet bízni komoly feladatokat is.
Ahogy kezdtünk, abból akár izgalmas meccs is kijöhetett volna, pontozással nyertük az első negyedórát, a 20. percben pedig Valdeznek egy béna kirúgása utána úgy járattuk a labdát hosszú ideig, ahogy a brazilok a legszebb időszakukban - mégsem írhatunk Barcelonát -, és a végén helyzet is lett belőle, éppen csak Higuain lesen állt.
Aztán nem lett mégsem izgalmas, szétestünk, vagy magához tért a letámadott Barcelona, ahogy tetszik, az az öt perces menetük a harmincadik perc környékén maga volt a rémálom, Casillason szerencsére nem hagyott nyomot a hétvégi potyája. Bár a labdabirtoklás kiegyensúlyozottabb volt, mint egy hete (28-72 akkor, 36-64 most), egész egyszerűen nem volt középpályánk, az ütköző szerepében Pepe tényleg hiányzott onnan, Xabi Alonso feltűnően lassú volt, Diarra meg az elején egyszer ugyan leütközte Messit, de ott vége is volt a meccsének, és aztán csak azért maradhatott végig a pályán, mert a bíró érezhetően nem akart Mourinho kedvében járni azzal, hogy ezen a meccsen is kiállít egy madridit. Ő nem Real-szintű játékos, de még csak Khediráig sem ér fel.
Ki lehetett próbálni Kakát Özil helyén, hiszen még egyetlen egy percet sem játszott a korábbi három meccsen, akár hozhatott volna új színt a játékunkba, de elég hamar kiderült, hogy a szürkét hozta, márpedig abból eddig is el voltunk látva bőven. Kaká lesz az új Sevcsenkó, ez már biztos, vissza fog menni a Milanba, de ott sem lesz már jó. Helyette már a félidőben jöhetett volna Özil (külön pech, hogy amikor végül jött, még eltartott egy darabig, amíg megbarátkozott a vízes talajjal). Higuain is csodafegyver lehetett volna, szerzett is gólt, de fájdalom, sokadik visszajátszásra is azt kell mondanunk, hogy jogosan fújt előtte a bíró, Ronaldo tényleg ráesett a Barcelona vadállatának, Mascheránónak a lábára.
Ronaldo, aki az egész BL-mezőnyben eddig a legtöbbször tüzelt, most lövésig sem jutott (az első meccsen négyszer próbálkozott, kétszer Valdesnek kellett védenie). Az egész csapat nem lőtt kapura az első félidőben, és az egész meccsen is csak kétszer, akkor is egy támadáson belül (kapufa+gól). Di Mariát totállisan kikapcsolták, az első félidőben egyetlen egy passza volt, talán azért hathatott a meglepetés erejével agilis felbukkanása a gólunk előtt. A gólt viszont azért a gyönyörű cselért megérdemelte volna, Marcelo a mostani játékával már nem annyira. (2007 decemberben rúgott utoljára gólt madridi játékos a Camp Nouban.)
Aztán egyszerűen nem tudtunk előre menni, a katalánokat láthatóan csak az átázott mezük zavarta. Ha Mourinho ott áll az oldalvonal mellett, akkor lehet, hogy feltüzelte volna a játékosokat. De az is benne van, hogy szimplán többet köcsögösködtünk volna, mint Adebayor (aki szintén egy óriási tévedés volt, Benzemával többre jutottunk volna), és randán vesztettünk volna.
Nem történt semmi különös, tovább jutott az a csapat, amelyik jelenleg jobb, néhány játékosunkról kiderült, hogy egyszerűen el kell őket küldeni, Adebayort még ma, Ronaldo megint nem igazolta, hogy fontos meccseken hozza magát, de például Arbeloa és Albiol kellemes meglepetés volt.
A Barcelonát egy meccsen meg tudtuk verni, a kettő még sok, a bajnokságban meg még jobban kijön a különbség. Nagy tanulságokat még levonunk, aztán elköszönünk ettől a négy meccstől, hála istennek.
Angel Di Maria egyetlen egy jó passzot adott a kedd esti Barcelona-Real Madrid BL-elődöntő első félidejében. A mérkőzésen 41 szabálytalanság történt, ebből 31-et a Real Madrid játékosai követtek el. Messit 11-szer rúgták fel, ennyit egyetlen játékos sem kapott az idén BL-meccsen. Nagyjából ennyi volt a BL-visszavágó, a negyedik meccs története. De mivel egyértelműen ez volt a legjobb a négy találkozó közül, foglalkozzunk vele egy kicsit hosszabban is.
Ahogy azt a mérkőzés előtti elemzésünkben is sejtettük, a Barcelonának a kétgólós előny, valamint hogy végre otthon játszhatott, bőven elég volt ahhoz, hogy különleges teljesítmény nélkül is simán bejusson a május 28-i döntőbe. A mai feladat, hogy még egy minimális vereség is jó lett volna, egyszerűen csak rutinmunka volt a világ legjobb csapatának. A most először négy támadó játékossal felálló Madrid nyíltabban játszott, mint az előző 300 percben bármikor, de ez ellenünk nagyon kevés. Ha Kaká nem csinál semmit, Di Maria egy jó passzt ad 45 percben, Higuaín szinte labdához sem ér, Adebayor foci helyett csak verekszik, Özil észrevehetetlen, Cristiano Ronaldo pedig a négyből a legrosszabb meccsét fogja ki, úgy nem lehet a Barcelona ellen mit kezdeni.
A meccs első 15 percét leszámítva egyértelmű volt a Barça fölénye. Talán éppen ennyi idő volt hozzászokni a sajnos pocsolyás talajhoz, amely nem igazán kedvett a hazai csapat megszokott játékának. Az első félidő második felére azonban már egyértelmű volt a Barcelona fölénye. Xavi hozta a szokásost, Villa talán a legnagyobbat küzdötte, amióta kék-pirosban játszik, Messi pedig megint Messi volt. Rúgták, ütötték, ő meg azt az esetet leszámítva, amikor Marcelo a futópályára rúgta volna, ha lenne olyan a Camp Nouban, csak futott tovább, vagy ha végképp feldöntötték, akkor a földön küzdött tovább a labdáért.
A legjobban most mégis a hátvédsor teljesített. Alves az első meccsen is hihetetlen önfegyelemmel játszott, szinte teljesen lemondva a támadó szerepről. Most viszont még ennél is többre futotta. Hátul tökéletesen teljesített, a gólunk pedig az ő érdeme. Ő nyitotta szét a Madrid védelmét az Iniestának adott passzal, hogy az utóbbinak az így keletkezett lyukban már csak oda kelljen gurítania a labdát Pedro lábára. Jobbhátvéd ennél többet meccsen nem tehet. Piqué hihetetlenül magabiztos és ellentmondást nem tűrő szereléseket mutatott be, Puyol pedig sérülése után először a régi volt, aki nemcsak csúszó-mászó hős és vezéregyéniség, hanem egyben átjátszhatatlan balhátvéd is.
Sajnos a belga bíró kicsit meg lehetett ijedve, mert végig a pályán hagyta mind Ricardo Carvalhót, mind Lassana Diarrát. Az előbbit már az első félidőben ki lehetett volna állítani, az utóbbit a másodikban legalább kétszer. Mindegy, megszoktuk a brutális játékot, a 31-10-es szabálytalanság-arány mindent elmond.
Ezt a párharcot nyilván az első meccsen döntöttük el, ám ettől még tény marad, hogy a Madrid maga kereste a bajt. Ahogy hazai pályán gyáván beállva bíztak a 0:0-ban, azt a sors nem hagyhatta megtorolatlanul. A Camp Nouban kedd este legalább néha próbáltak focizni, de ez még mindig gyáva és smucig produkció volt ahhoz képest, amit itt az idén a Valencia vagy a Sahtar Donyeck bemutatott, több, illetve kevesebb szerencsével.
Ettől még nem a Barça a BL idei győztese, a Wembleyben kegyetlenül nehéz meccs jön a Manchester United ellen. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ma az angolok vannak jobb formában, és gyakorlatilag hazai pályán játszanak majd. Nem baj – egy döntőn, egy nemes ellenfél ellen bármi megtörténhet. Ma viszont az igazságnak kellett nyernie, és végül így is történt. A négy meccs győztese a Barcelona, Mourinho pedig szomorúan nézegetheti az arcát a Copa del Reyben, ha majd újrapolírozzák, miután ugye Sergio Ramos beejtette a busz alá. Lehet, hogy ha mindent jól csinál, akkor is a Barcelona a győztes, de hogy most valamit nagyon elcseszett, az egészen biztos.
Arcátlan csalásra készül a keddi BL-elődöntőn José Mourinho. A portugál, miután ostoba módon a párharc első meccsén kiállíttatta magát, ma este nem ülhet ott a Camp Nou kispadján. Sőt, az UEFA szabályainak értelmében semmilyen módon nem is kommunikálhat a kispadon ülő beosztottaival. Mourinho azonban nem lenne Mourinho, ha egyszer az életben hajlandó lenne siránkozás vagy ügyeskedés nélkül tudomásul venni egy őt sújtó ítéletet.
A Barcelona illetékesei először azt ajánlották a portugál edzőnek, hogy a Camp Nou díszpáholyában foglaljon helyet. Azt eleves szigorú biztonsági intézkedésekkel védik, a katalán közönséget hetek óta provokáló portugálnak a stadionban szinte mindenhol máshol a testi épsége is veszélyben forogna. Ezt a felajánlást azonban nem fogadták el a Real Madrid képviselői. Ebben az esetben ugyanis nem tudnának csalni, hiszen az UEFA relatíve egyszerűen tudná ellenőrizni, hogy Mourinho beszél-e telefonon valakivel, küld-e sms-t vagy esetleg füstjeleket.
A rendszeres szabályszegéseiről hírhedt portugálról először az a hír terjedt el, hogy inkább szállodai szobájából követi a mérkőzést. Ott nehezen tudná minden mozdulatát követni az UEFA. Még ha be is ültetnének mellé egy ellenőrt, ha Mourinho mondjuk kikéredzkedne vécére, oda már csak nem követnék.
Ez a felállás azonban nem tűnhetett elég provokatívnak Mourinhónak. Ha a szállodai szobájában marad, hogy mutatnák siránkozó arcát a közvetítésben? Ezért a Marca szerint a legújabb terv az, hogy a portugál az az 1500 madridi szurkoló között foglal majd helyet, akik ott lesznek a Camp Nouban. Oda sem mer nyilván bemenni az UEFA, gondolták nyilván a Real Madrid csalásügyi alosztályán.
Csalni nem szép dolog, de ha valaki ragaszkodik hozzá, azt meg kell büntetni. Ha a mai mérkőzésre szintén eltiltott Pepe a pályára lépne, az UEFA minden bizonnyal intézkedne, és a Barcelonának adná a meccset. Ha Mourinho kommunikál a kispaddal, akkor ő pont ugyanilyen vétséget követ el, amelynek hasonló büntetést kell eredményeznie. Elég lesz az UEFA-nak csak a kispadot figyelnie. Ha bárkinél mobiltelefont vagy egyéb kommunikációs eszközt látnak, tudják a dolgukat.
Hétfő délután minden idők egyik legjobb dán játékosa, Morten Olsen tette helyre José Mourinhót. Olsen, aki több mint egy évtizede dolgozik hazája válogatottja szövetségi kapitányaként, nagyjából ugyanazt mondta, mint az utóbbi napokban a portugál hisztikirályt lealázó híres európai edzők mindegyike.
"Neki minden mindegy, csak ő nyerjen. Szemét módon bánik az ellenfelekkel, és ez nincs így jól. Az edzők között kölcsönös tiszteletnek kellene lennie, hiszen mindannyian egy hajóban evezünk, de Mourinho képtelen erre. Soha nem voltam nagy tisztelője, sem az embernek, sem annak a negatív focinak, amit a csapatai játszanak. Sajnos hagyják, hogy így viselkedjen, mert azt hiszik, a trófeái mindenre feljogosítják."
Azt mindjárt az elején szögezzük le, hogy a Madrid nem fog se nekirohanni a Barcelonának, se nyílt sisakkal játszani, se semmi ilyesmi. Az eddigi három meccs és az ezeket övező hisztéria éppen arról szólt, hogy Mourinhóban még mindig benne van az őszi 5-0, és belehalna, ha még egy ilyen megalázó vereséget el kellene szenvednie. Ha nyíltan játszana, akkor pedig lenne erre esélye – így hát nem fog nyíltan játszani.
A Madrid eddig mindhárom meccsen gyakorlatilag ugyanazt focizta. Átengedte a labdát a Barçának, aztán remélte, hogy egy kontrából sikerül egy győztes gólocskát összekaparni. Ma a Madridnak 90 percben két gól kell, így olyan taktikával fognak játszani, ami éppen erre elég. Megpróbálnak szerezni egy gólt az első félidőben, aztán a másodikban még egyet. A hosszabbításban meg jöjjön, aminek jönnie kell.
Ennek megfelelően csak minimálisan támadóbb Madridra számíthatunk, amely, amikor a Barçánál van a labda, pont ugyanolyan zártan és agresszíven fog védekezni, mint eddig. A támadásaik mások lesznek, igyekeznek majd megbecsülni a labdát, és Özil vezetésével türelmesen építkezni, nem csak Cristianotól és Di Mariától várni az egyéni megoldást. Mourinho tudja, hogy az eddig megszokott 30 százalékos labdabirtoklásukkal egy gólt is csak szerencsével lehet találni, kettőt pedig gyakorlatilag lehetetlen, így nincs más választásuk, mint megpróbálni megtartani a labdát.
BL-ben soha, senki nem fordított meg 0:2-őt, a Barcelona semmilyen versengésben nem adott el a Camp Nouban egy ilyen idegenben szerzett előnyt. A Madrid 2007 óta gólt sem lőtt a Camp Nouban, az utóbbi 60 látogatásukból összesen kétszer tudtak két góllal nyerni. Amióta Pep az edző, a Barcelona egyetlen egyszer kapott ki otthon két góllal. A statisztikát bárhogy forgatjuk, mindenképpen mellettünk szól, azonban nem ezért fog a Barça tovább jutni.
A legjobb hír a Barcelonának, hogy a negyedik meccsen végre mienk a pálya., Mi döntjük el, milyen hosszú legyen a fű, meg legyen-e locsolva, és persze a stadion buzdítása is mellettünk szól – ez azért így együtt nagyjából annyit jelent, mint sakkban végre fehérrel játszani. Ez, és a 2:0-ás előny együtt már nagyon sok a javunkra.
Ma a Madridnak lesz a legfontosabb hiányzója. A Barcelona hátvédsora papíron nem tűnik az igazinak, de valójában éppen a BL-elődöntő első meccsén derült ki, hogy Puyol még bírja a tempót balhátvédként, és a Mascherano-Piqué páros nagy csapat ellen is meg tudja védeni magát. Pepét viszont lehetetlen pótolni. A portugál vadállati agresszivitásával mindhárom eddigi meccsen a Madrid gerince és vezéregyénisége volt egyszemélyben.
Lass nem fogja tudni pótolni Pepét, a rombolót, vezéregyénisége pedig végképp nem lesz a Madridnak. Erre Cristiano Ronaldo alkalmatlan, mert primadonna, Xabi Alonso alkalmatlan, mert úriember, Casillas meg a kapuból nehezen fanatizálja tíz társát. A Madrid így törékenyebb lesz középpályán, ami nagyon nagy előny a Barcelonának.
Guardiolának egyetlen dolgot kell eldöntenie a meccs előtt, nevezetesen hogy maradjon-e a múltkor kiválóan működő Busquets-Xavi-Keita hármas középen, vagy a Madrid meggyengülésével és Iniesta visszatérésével érdemes-e ezen változtatni. Az biztosnak tűnik, hogy Iniesta, ha tényleg meggyúgyult, akkor kezdő lesz. Az viszont kérdéses, hogy hol játszik majd, és egyáltalán nem lenne meglepő, ha Pep hagyná a középpályán az izmot, és inkább a táma sorban módosítana. Pedrónak hetek óta nem megy a játék, így egy Iniesta-Messi-Villa felállás teljesen reális lehet.
Szép lenne most úgy megverni a Madridot, hogy 11-en maradnak végig a pályán. Sajnos ez nem rajtunk múlik, hanem hogy végre hajlandóak lesznek-e brutális szabálytalanságok nélkül lejátszani a 90 percet. Mourinho nem lehet ott a kispadon, így talán kevesebb lesz a műsor a partvonal mellett is, és a meccs után is kivételesen kevesebb lehet a hiszti.
A Barcelonának fehérrel játszva még egy minimális vereség is elég a továbbjutáshoz. Eg gólt legalább rúgni kell, mert annyit a Madrid is fog, és 0:1-nél lehetne idegeskedni. Aztán jó lesz végre otthon ünnepelni egyet.
Mindenekelőtt: a bíróval, sem a mostanival, sem az előzőekkel nem akarunk foglalkozni. A futball részei, a szögletzászlókról sem szoktunk hosszas értekezni. Ha Mourinho valóban annyira ismeri őket, akkor készítse fel rájuk tisztességesen a csapatát. Ha pedig azt is tudja, hogy a katalánok színészkednek, akkor arra is készítse fel tisztességesen a csapatát. De ne rángassa bele a klubot kínos és méltatlan feljelentgetésekbe.
Fájdalmas volt a múlt heti vereség, de azt például egyáltalán nem bánjuk, hogy 0-1 után kaptunk még egy gólt. Egyrészt nem volt csúnya, de ami fontosabb, ezzel megmenekültek a nézőink, a frusztrációtól gyötört Messi nem bombázott szét még néhány szurkolót a lelátón.
És ami még ennél is fontosabb, Mourinho így kénytelen felvállalni a támadófocit a visszavágón. 0-1-nél még mondhatta volna, hogy a kiállításig rendben voltunk (jó, ezt 0-2-nél is mondta), aztán Barcelonában beálltunk volna megint, hisztizünk és imádkozunk, hogy ne állítsanak ki tőlünk senkit, még az is lehet, hogy a hajrára bejön egy (1) csatár, majdcsak rúgunk valahogy egy gólt, ahogy a kupadöntőn. Onnantól meg már mindent lehet, Casillas kiválóan védi a 11-eseket.
Na, 0-2-nél erre nincs már lehetőség, ki kell mennünk a pályára, le kell támadni a Barcelonát, ahogyan a kupadöntő első félidejében, ami a legjobb 45 percünk volt a három meccsen, de most be is kell rúgni a helyzeteket, aztán nem visszaállni érthetetlen módon, ahogyan a kupadöntő második félidejében.
Ne számítsunk arra, hogy nem kapunk gólt. Mert fogunk, egyet legalább biztosan. Mert ez a meccs más lesz, mint az első három, amikor három labdaszerzőt küldött rá Mourinho a katalán középpályára, tegyék tönkre a játékukat, hamár nekünk nincs olyanunk. Jöjjünk már ki egy kicsit a napra a bunkerből, élvezzük a focit, nem lesz mindig 0-5, ha meg kikapunk, hát kikapunk, csapatként még nem tartunk ott, ahol a Barcelona.
A Valenciának egy hatos rúgtunk másfél hete idegenben. Ok, kaptunk hármat, kit érdekel. Messze nem annyira stabil a Barcelona védelme, hogy ne lehessen zavarba hozni. És őszintén örülünk, hogy Abidal ilyen gyorsan felépült, de éppen az, hogy őt is kénytelen Guardiola egy edzés után a kispadra ültetni, mutatja, mennyire szedett-vedett állapotban vannak a katalánok hátul.
Ha gyorsan rúgunk egyet, és még egyet, akkor nem törheti meg a csapatot, ha a Barcelona is szerez egyet. Ha gyáván megyünk ki, és ők rúgják az elsőt, akkor Mourinho nem a taktikát, hanem a meccs utáni nyilatkozatának vázlatát írhatja a füzetébe, csak az már senkit nem fog érdekelni.
Szerencsére nem derül ki, hogy Mourinho akkor is ragaszkodott volna ehhez a játékrontó rögeszméjéhez, ha marad ennyi rombolója, mert sérülések és eltiltások miatt nem maradt. Így viszont nem fordulhat elő megint az a képtelenség, hogy a három középcsatárunkból pont három ül a kispadon. Olyan erős támadósora a világon nagyon kevés csapatnak van, amilyen nálunk a kispadon kezdett az első meccsen (Kaká, Benzema, Higuain, Adebayor). Mourinho nyilván beáldozná bármelyik kettőt, akár hármat is, hogy visszakaphassa Pepéjét (Kaká és Higuain egyetlen percet sem játszott az első három Barcelona elleni meccsen, csak a köztes bajnokin léptek pályára).
Szurkolóként egyáltalán nem arra vágyunk, hogy Pepe legyen a mezőny legjobbja, és azért szorítsunk, hogy ne állítsák ki valami teljesen felesleges brutalitásért (ez erre a meccsre megoldódott). Az előző három meccsből jó, ha 90 percet játszottunk összesen elfogadhatóan. El nem tudom képzelni, hogy lett olyan szurkolónk, aki a mostani meccsek miatt vált madridistává. Persze, lehetne annak is örülni, hogy sokan megutálták a színészkedések miatt a Barcelonát, és lehet divatszurkolózni az elmúlt években odacsapódott nagyszájú drukkereket, de ha mi velük szemben a kilenc 9 BEK/BL trófeára és dicsőséges történelmünkre hivatkozunk, akkor játszunk is a hagyományoknak megfelelően, és ne köpjük szemen di Stefanót vagy Puskást, de akár csak a 2002-ben BL-elődöntőn a Camp Nouban győztes Zidane-féle csapatot.
Este kiderül, hogy maradt-e még a Real Madridból valami, vagy Mourinho rövid, de alapos munkával nem hagyott belőle semmit, csak megajándékozta a klubot a sajtótájékoztatós hősködéssel.
Közben pedig szorítunk a Schalkénak is, megérdemelné a Kapitány a döntőt, ha nem a Madriddal, hát akkor velük. És az mégis mennyivel nagyobb csoda lenne, mint a mi finálénk.
A madridi sárdobálás a legjobb eredményektől is el tudja venni a Barcelona-drukkerek kedvét, ettől a mai hírtől azonban nem. Néhány héttel sűrgősséggel végrehajtott műtétje után ma ismét a csapattal edzett Eric Abidal. És nemcsak edzett, hanem kedden ott is fog ülni a Barça kispadján, bevetésre készen.
Ez remek hír, hiszen eredetileg arról volt szó, hogy a francia hátvéd idén már biztosan nem léphet pályára. Erre tessék. Ha vékonyabban is, mint a betegsége előtt parádésan teljesített szezonban, de máris visszatért. De nemcsak ezért lehet ennek örülni, hanem mert a Barcelonának jobbkor nem is jöhetett volna egy hátvéd csatasorba állása.
Az már biztos, hogy a BL-visszavágón is olyan hátvédsorral állunk fel, amelyben csak ketten játszanak a helyükön. Középen Piqué, jobboldalon pedig Dani Alves. Balra Puyolnak kell kihúzódnia, a másik középhátvéd pedig minden bizonnyal Mascherano lesz megint. Ha viszont velük bármi történne, és nem lenne Abidal, az azt jelentené, hogy felnőtt korú hátvédet nem is tudnánk becserélni.
A legjobb az lenne, ha a franciára holnap még nem lenne szükség. Mindenkinek egyszerűbb lenne az élete, ha egy kevésbé kiélezett meccsen kellene elkezdeni újra formában lendülni. Ugyanakkor az is biztos, hogy a példás munkabírású Abidal, ha szükség lesz rá, meg fogja oldani a rábízott feladatot. Végre egy jó hír, amit tényleg semmilyen botrányos Mourinho-sajtótájékoztató nem tud beárnyékolni.
Az UEFA elhajtotta a katalánok hisztis feljelentését, amiben picsogtak, hogy Mourinho bántotta őket a szerdai BL-elődöntő utáni sajtótájékoztatón. Hogy ezért miért kellett az UEFA-hoz fordulni, arról fogalmunk sincs, úgy látszik, már véleményt sem lehet mondani az isteni csapatról. Becsületből a Real is kénytelen volt beadni egy panaszt, azt is elutasították, helyesen.
A végén még megsajnáljuk Mourinhót, olyan brutálisan bánnak vele az utóbbi napokban nála sokkal népszerűbb, esetenként sikeresebb kollégái. A legjobb európai edzőknek érezhetően nagyon elegük van abból, hogy egy ilyen silány ember jeleníti meg őket a média előtt, ezért nem bánnak kesztyűs kézzel a portugállal.
A legújabb beszóló Guus Hiddink, számtalan klubcsapat és válogatott sikeredzője. Hiddink esete azért különleges, mert őt Mourinho akarata ellenére próbálta belerángatni színielőadásába, a holland edző azonban most világosan megmondta, hogy ő nem kér ebből. Mint emlékezetes, Hiddink volt a Chelsea edzője azona a 2009-es BL-elődöntőn, amelyen a Barcelona csak Iniesta utolsó utáni percben rúgott góljával jutott túl. Mourinho szerint pedig némi bírói segítség is közrejátszott a dologban.
A most török szövetségi kapitányként dolgozó Hiddinknek nagyon elege van a portugálból. "Mourinho túl messzire ment. A sok szövegével csak el akarja terelni a figyelmet arról, hogy is játszott a csapata. Akaratom nélkül kevert bele ebbe az egészbe, arra a Stamford Bridge-i meccsre hivatkozva. Igen, mi sem jutottunk el akkor a döntőbe. A nagy különbség, hogy mi viszont nem nyavalyogtunk mindenféle összeesküvésekről."
"A bíró akkor ellenünk tévedett, és néhány nappal a meccs után én is azt gondoltam, hogy megfosztottak minket egy döntőtől. De a Chelsea-nél soha senki nem hivatkozott összeesküvésekre. Soha eszembe se jutna ilyesmi. Mourinho viszont igen, és ez minden határon túl van. Vissza kellene néznie a meccs videóját, aztán bocsánatot kérnie mindenkitől, amiért a maga javára próbálta elferdíteni az igazságot."
A Sunday Mirror című brit lapnak Hiddink jó sokáig szapulta a portugált és a Real Madridot, miközben megvédte a múlt szerdai meccs játékvezetőjét. "Wolfgang Starknak jogában állt leküldeni Pepét. Ha Dani Alves otthagyja a lábát, az biztosan el is törik. Teljesen világos volt, hogy a két csapat egészen máshogy állt a meccshez, és a Barcelona fantasztikusan oldotta meg a feladatot. Volt egy pillanat, amikor a katalán játékosok mind teljesen leálltak egy pillanatra, mert a Madrid nem csinált mást, csak a saját térfelén, sündisznóállásban védekezett. Egyszerűen a Real Madrid nem akart focizni. A Barcelona azonban végül kijátszotta ezt a csapdát."
Bárcsak ott lettünk volna hétfőn Svájcban az UEFA illetékes bizottságának ülésén, amikor kihajították a szemétbe a Real Madrid alja feljelentését! Mint emlékezetes, a valóságtól teljesen eltávolodó klub azt szerette volna, ha a fél Barcelonát eltiltják mindenféle kitalált sérelmekre hivatkozva, Pep Guardiolát pedig külön megbüntetik, mivel ő "előre megfontolt módon felbujtóként viselkedett".
Szerencsére a nem mindig épeszű UEFA-nak a hülyeség ilyen töményen már sok volt, úgyhogy egyszerűen elutasították a madridi vernyákolást. Az örök mókamester Real Madrid azonban nem adja fel, a klub máris közölte, hogy fellebbeznek az UEFA felsőbb szerveihez. Utána meg nyilván a jóisten jön, és ha esetleg ő sem állna melléjük, akkor majd Mourinho személyesen tiltja el a barcelona játékosait, Pepet pedig halálra ítéli.
Fantasztikusan szépen osztotta ki José Mourinhót Ottmar Hitzfeld, a svájci válogatott szövetségi kapitánya. A német edző, aki a portugálhoz hasonlóan két különböző csapattal és tudott Bajnokok Ligáját nyerni, a Kicker című sportlapban rendszeresen publikált rovatában döfte szíven Mourinhót és a Real Madridot.
"Mourinho lerombolta a Madrid presztízsét, és a klub igazi szégyene lett. Hála istennek a destruktív módszerei most nem vezettek eredményre. Csak provokált és rombolta az ellenfél támadó szándékát. Ennek a legendás klubnak az imidzse és az identitása egyaránt súlyosan sérültek most."
Hitzfeld, aki a Bayern Münchennel és a Borussia Dortmunddal is tudott BL-t nyerni, megvédte honfitársát, a Barcelona-Real Madrid BL-elődöntőn bíráskodó Wolfgang Starkot is. "Minden ítélete helyes volt."
Cikke végén Hitzfeld gyakorlatilag lemészárolja Mourinhót. "A Barcelonát még az Unicefet is belekeverve összeeskövésekkel vádolni egyszerűen vállalhatatlan, és minden határon túl van. Találkoztam már Mourinhóval néhány UEFA-kongresszuson, és mindig olyannak láttam, amilyen most is: arrogáns, rágógumizó, fennhéjazó bunkónak. A Barcelonának a pályán kell bosszút állnia."
Ahogy a szezon során többször, José Mourinho ismét megijedt a sajtótól. A Real Madrid ennek megfelelően vasárnap bejelentette, hogy a keddi BL-visszavágó előtt a portugál helyettese, Aitor Karanka fog majd sajtótájékoztatót tartani.
Mourinho eddig minden alkalommal, amikor el volt tiltva – és ez nem egyszer fordult elő az idén – szegény kuka Karankát lökte ki maga helyett a média elé. Az egykor focistaként is közepes baszk elég jól tudja előadni a főnöke véleményét, zavarodott elméjű, összefüggéstelen kirohanásokra, az egész világ számon kérésére azonban így sajnos nincs esély. Sőt, attól tartunk Mourinho a meccs után sem fog a mikrofonok elé állni. Nagyon nagy kár.
Bizarr, akár elmebetegnek is nevezhető kéréssel fordult vasárnap a Real Madrid az UEFA illetékeseihez. A minden bizonnyal újabb sikertelen szezont záró klub gyakorlatilag azt szeretné, ha az európai fociszövetség a fél Barcelonát eltiltaná egy időre. Indokaik olyan viccesek, hogy felháborodni is lehetetlen.
A Madrid azt kéri, hogy a Barcelona hét játékosát tiltsák el egy-két meccsre. Dani Alvesnek, Messinek, Busquetsnek, Pedrónak, Mascheranónak, Keitának és Piquének szerintük a múlt szerdai BL-elődöntőn elkövetett szörnyűséges bűnesetek miatt kellene most kihagyniuk néhány mérkőzést. Az odavágó vesztesei úgy érzik, ezek a játékosok mind vagy kiemelkedően brutális szabálytalanságokat követtek el, vagy sportszerűtlenül viselkedtek, vagy szimuláltak.
Csak hogy legyen valamiféle slusszpoén is, Madridban azt is szeretnék, hogy az UEFA valahogy büntesse meg Guardiolát is, mivel szerintük a barcelonai játékosok szörnyű viselkedése annak köszönhető, hogy Pep előre megfontoltan felbujtotta őket. Nehéz bármit reagálni, legfeljebb azon tudunk elgondolkodni, hogy akkor Pepe és Sergio Ramos vajon maguktól viselkedik állatként, utasításokat követnek, vagy mi a franc van?
Barcelona-drukkerként senki nem örül, ha a csapatból bárki csúnyán szabálytalankodik, esetleg szimulál. Még a büntetésüket is támogathatjuk. Cserébe csak annyit kérünk, hogy az UEFA legyen igazságos. Büntesse csak meg szépen a Madrid brutális vagy szimuláns játékosait, hiszen akkor egyik csapat sem tudna kiállni a keddi visszavágón, és az első meccs eredményének köszönhetően a Barça jutna a döntőbe.
Akár még jó meccs is lehet a keddi BL-elődöntő, spanyol lapértesülések szerint legalábbis Mourinho feladja a Barcelona elleni első három meccsen bejáratott három védekezőközéppályásos felállást. Na nem olyan nagy meglepetés ez, mert nem is maradt már három virtigli játékos erre a posztra (Gago, Khedira sérült, Pepe eltiltott), így Xabi Alonso és Lass szerzi a labdákat. És azért sem, mert legalább két gólt kellene lőnünk, és erre az eddig látottak alapján egyáltalán nem alkalmas ez a felállás. Szóval, állítólag egyszerre lesz elől a pályán Özil, Ronaldo, di María és Adebayor vagy Benzema, g
Ha így lesz, az egyben azt is jelenti, hogy Kakára továbbra sem számít igazán Mourinho, a brazil eddig egyetlen percet sem játszott a Barcelona elleni meccseken, miközben a formájával nincs baj, ragyogóan játszott legalábbis a Valencia ellen egy hete, és kevésbé jól, de azért megbízhatóan most hétvégén. Fizikálisan nem lehet problémája, mert a bajnokikat végigjátszotta (Mourinho azt mondta, hogy a BL-elődöntőn pont be akarta cserélni, amikor kiállították Pepét, dehát előtte Özil helyett Adebayort hozta be). Ugyanez a bizalomhiány igaz a nemrég visszatért Higuainre, mesterhármast szerzett egy hete a Mestallában, játszott most is a Zaragoza ellen, de eddig ő is csak a cserekapus és Kaká mellett ücsörgött a kispadon, amikor a katalánokkal játszottunk. Moruinho szerint még nem nyerte vissza a formáját.
Hátul a hétvégi potyája ellenére marad Casillas, bűn is lenne kihagyni, Ramos eltiltása miatt így nézhet ki a védelmünk: Arbeloa, Albiol, Carvalho, Marcelo.
Az a belga Frank de Bleeckere vezeti a keddi BL-elődöntőt, aki a tavalyi Barcelona-Inter-elődöntőben hagyott mély nyomokat maga után, és nyilván az akkor az olaszok kispadján ülő Mourinhóban is. Két pillanatot idéznénk fel gyorsan az elődöntő visszavágójából: de Bleeckere volt az, aki megette Busquets színészkedését, és kiállította Mottát az Interből. Akkor még mindenki meglepődött, hogy milyen fiú is ez a Sergio, azóta már jobban ismerjük.
De hogy a katalán Gór Nagy Máriások se örüljenek, ez a belga bíró nem adta meg ugyanezen a meccsen a 91. percben Krkić alighanem szabályos góját, ami továbbjutást ért volna a Barcának. Így az Inter jutott a döntőbe, José pedig megnyerte a második BL-trófeáját.
De Bleeckere eddig ötször vezetett a Realnak, egy győzelem mellett (a Bayern ellen 2007 februárban otthon 3-2), két döntetlen (Lyon, 1-1 Madridban, 2005 novemberben és a Lazióval egy 2-2, 2007 októberben), és két vereség (egy csúnya Liverpoolban, 0-4 2009 márciusban és egy otthoni a Milan ellen, 2-3, 2009 októberben), a mutatója, nem kifejezetten reménytkeltő.
Egy apró különbség akad, akkor a barcelonai volt az első meccs, a visszavágó a Bernabeuban 1-1 lett, ezzel döntőbe is jutottunk, ahol megnyertük a kilencedik, igen, a KILENCEDIK BEK/BL-címünket.
Miután a Real Madrid ismét hülyét csinált magából egyre türelmetlenebb szurkolói előtt, nyilvánvaló volt, hogy a Real Sociedad-Barcelona mérkőzésnek az ég világon semmilyen jelentősége nincs. Ehhez képest a Barça példásan komolyan vette a meccs elejét, kifejezetten szépen játszottunk egy nagyon rendezett, az életéért küzdő csapat ellen.
A két sérülés rossz hír, de szerencsére fontos játékosnak nem esett baja. Montoya és Milito nyilván egyébként sem kapott volna szerepet a keddi BL-visszavágón. A második félidőben érezhetően kiengedtünk, ám még így is fejelt Milito egy tök szabályos gólt, amit sajnos a bíró nem létező les miatt visszafújt. Semmi gond, nincs jelentősége.
A maradék 12 pontból négyet megszerezve akkor is bajnokok vagyunk, ha a Madrid minden meccsét megnyeri – ami nyilván nem fog megtörténni. Egyedül a fiatal Deulofeuért kár, aki a sérülések miatt most még nem tudott pályára lépni az első csapatban. De ez sem olyan nagy baj, az alig 17 éves gyereknek lesz még bőven lehetősége játszani – idén is a szezon utolsó meccsein, a következő években meg pláne.
Kedden még egy utolsó erőfeszítés a Madrid ellen, aztán harminc százalékon pörögve hozzuk a bajnokságot, és készülhetünk a BL-döntőre.
Nagy feneket nem kerítenénk a Zaragoza elleni vereségünknek, nem most úszott el a bajnokság, csak pár keserű megjegyezés.
A jelek szerint rosszabb hatása volt a játékosokra a Barcelona elleni vereség és az óriási felhajtás, mint amire számítani lehet: az a Casillas is óriásit hibázott, aki eddig a legnyugodtabb pontja volt a csapatnak, Carvalho pedig - aki eltiltás miatt nem játszhatott a BL-elődöntőn - olyan simán állíttatta ki magát, hogy talán még Mourinho sem tudja megvédeni.
Ami még szomorúbb, hogy Mourinho a meccs utáni sajtótájékoztatón bevallotta, hogy kudarcot vallott abban, amiben talán a legjobb: egyszerűen nem tudta motiválni a csapatot a meccs előtt, meglehet kifogyott a nem hülyegyerek Einstein idézeteiből. Az első félidő lélektelen játékára nincs semmilyen mentség, az sem, hogy tartalékosan kezdett a csapat, kaparjanak csak szépen azok, akik nem alapemberek Mourinhónál. És nem magyarázat a relatív tétnélküliség sem. Nem gondoljuk komolyan, hogy beérhető lett volna a Barcelona, de ha feladtuk, akkor azt valljuk be, ne nyissanak ki a pénztárak, tiltsuk ki a kamerákat, és kezdjünk el rápihenni a következő szezonra. Legalább nem áztak volna annyian a stadionban, és nem kell erőltetni a szurkolókat lelkesítő kampányt sem.
(Ronaldo száműzetésével nem értünk egyet, ha számára fontos a gólkirályi cím, márpedig az, akkor hadd játsszon, ráadásul a megtorlásszagot is nehéz kiszellőztetni a szerdai morgolódós beszólása után. Guardiola játszatta Messit, Ronaldo szerencséjére nem szerzett gólt. Persze, kockázatos nagy meccs előtt bevetni a legjobbakat, a katalánoknál ketten sérültek meg a szombati meccsen, de néha vállaljon már fel Moruinho is minimális kockázatot.)
A második félidőre sok panaszunk nem lehet, szerencsénk az nem volt, a Zaragoza meg az életéért játszott. Mourinho is erről beszélt a meccs végén, meg arról is, hogy van olyan, amikor az egyik csapat szépen játszik, a másik meg nem. Ez utóbbi Josénak nem áll jól. A meccset meg felejtsük el gyorsan, ja, és a Barcelona is kikapott.
Nincs igazság ezen a földön. José Mourinho a világ legdrágább keretével az utóbbi négy hazai meccséből egy döntetlent és három vereséget tudott csak elérni. Hogy miért? Teljesen egyértelmű: globális összeesküvésről van szó.
Globális összeesküvésről, melynek részesei az UEFA és a spanyol szövetség, amelyek úgy táncolnak, ahogy a Barcelona fújja, és egyébként is csak az a céljuk, hogy keresztbe tegyenek ennek a kispadra született zseninek. A szombati Real Madrid-Zaragoza után ezt most már azoknak is el kell ismerniük, akik eddig azt képzelték, hogy talán a portugál edzőnek és játékosainak is szerepük van a Madrid csúfos bukásában.
A bizonyítékok sora végtelen, úgyhogy koncentráljunk csak a legegyértelműbbekre:
- A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy az utóbbi hetek folyamatos botrányai miatt idegösszeroppanást szenvedő Casillas lepkézik. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy Ricardo Carvalho magasról téve a meccsre, ész nélkül felrúg egy zaragozai játékost a saját tizenhatosán belül. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy a bíró ezért tizenegyest és sárgalapot ad. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy Carvalho hátulról leránt egy ellentámadást vezető zaragozai játékost. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy ezért a bíró pofátlan módon szabadrúgást ítél, felmutatja a második sárgát a portugálnak, és így ki is állítja. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy amikor a Zaragoza két emberrel kontrát indít, a Madrid azon három játékosa, akinek nem derogál visszafutni védekezni, mind ugyanarra a támadóra ront. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy a bíró 7 percet hosszabbít egy olyan meccsen, ahol az ég világon semmilyen különleges dolog nem történt. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, Mourinho tartalékosan küldi ki a csapatát, aztán későn és rosszul cserél. - A Real Madrid elleni globális összeesküvés tehet arról, hogy a Barcelona komolyan veszi a saját bajnokiját.
Nagyon jól mondta ez a zseni valamelyik sajtótájékoztóján: ez a világ egészen egyszerűen undorító.
Már eléggé unjuk a szerdai meccs minden olyan mozzanatát, ami a bíróval vagy a színészkedéssel foglalkozik, de amit most találtunk, az kihagyhatatlan.
Igen, a 60. percben járunk, jön nyújtott lábbal Pepe, Alves elterül. És a következő pillanatban a Barcelona játékosai elkezdenek egy emberként messziről integetve reklamálni a bírónál.
Kevés lesz ez ilyen messziről, rárontanak a bíróra, szegény Alves meg csak fekszik összegörnyedve a földön, a lábát fájlalva.
Még Valdes is kirohant a kapujából a bíróhoz, de mi van Alvessel?
A bíróval visszamennek a tett színhelyére. Alves kicsit útban van.
Hoppá, megböki valaki Alvest, és a hogyléte felől érdeklődik. Egy madridi, Adebayor az. Na jó, Messi is elindul felé.
De végül Messit is jobban vonzza a bírómágnes.
Lehet, hogy azt hitték, már nem is él. Szegény, szegény Alves.
Mourinho nem nevezte a Zaragoza elleni meccsre Cristiano Ronaldót, ami egyrészt érthető döntés, hiszen minek kockáztasson a keddi BL-visszavágó előtt egy esetleges sérülést, de ezzel a portugál elveszítheti a gólkirályságot. Messi így is vezet két góllal, 31-nél áll, Ronaldo 29-nél.
Mert míg Mourinho a keretbe sem jelölte a portugált, Guardiola elvitte Messit a Real Sociedad elleni idegenbeli meccsre. Nem hisszük, hogy az argentin kezdőként pályára fog lépni, már a múlt héten is a kispadon pihentette őt Guardiola, csakhogy kénytelen volt becserélni az 59. percben, annyira rosszul ment a tartalékos Barcelonának. Aztán Messi csereként is rúgott gólt.
A Realnál is hasonló volt a helyzet múlt szombaton, Ronaldo a kispadon viháncolt Pepéékkel, aztán beállt a 68. percben, 6-1-nél, de addigra már leállt a csapat, nem tudott gólt lőni.
Azzal kár lenne vitatkozni, hogy a gólkirályságnál sokkal fontosabb a BL-döntő, Mourinho nem csak Ronaldót, hanem Raul Albiolt, valamint Xabi Alonsót és Diarrát is pihenteti a keddi meccs előtt (Khedira és Gago sérülése, illetve Pepe eltiltása miatt még egy sérülés nagyon rosszul jönne a Mourinho számára kulcsfontosságú védekező középpályás posztján, bár Barcelonában a három rombolós taktikát reméljük már amúgy is feladja). Azt is valószínűleg csak Mourinho tudja, hogy van-e ebben megtorlás amiatt, mert Ronaldo kifakadt a szerdai meccs után a támadójátékot a védekezésnek totálisan alárendelő edzői utasítás miatt. A pénteki sajtótájékoztatón José azt mondta, hogy Ronaldo mondhat, amit akar, az az ő véleménye, amivel neki nincs problémája, de tudja hiányolni a bajnokin, mert elől sok lehetősége van.
Azért a kispadra talán mégis leültethette volna. Ronaldónak Mourinho döntése után mindössze négy bajnokija marad, hogy befogja Messit, aki a legjobb esetben két góllal megy. Ha Guardiola megint pályára küldi, akkor lehet ez rosszabb is, akár a gólkirályságot is eldöntheti.
Így áll most Messi perc/gól átlaga: 87,25, és így Ronaldóé: 92,5.
Ronaldo madridi statisztikája félelmetes, 59 bajnokin 55 gólt szerzett eddig. Összesen a Realban 84 meccsen 74-szer talált be.
Remek, sajnos nem beágyazható videót találtunk, amely szépen összefoglalja, hányszor segítették a 2009/2010-es BL-szezonban a játékvezetők José Mourinho akkori csapatát, az Intert. Fogalmunk sincs, hogy történhetett, hogy egy teljes szezonon át ilyen tendenciózusan tévedtek egyetlen csapat javára. Talán csak nem valamiféle felülről irányított összeesküvésről van szó?
Külön szép, hogy a két legfontosabb "tévedés" Mourinho javára éppen a Barcelona előtti elődöntőben történt. Először is még az odavágón megadtak az Internek egy lesgólt, és a Barcelonának nem fújtak be egy egészen nyilvánvaló tizenegyest. Aztán a visszavágón a Barça még ezt is be tudta volna hozni, ha a meccs utolsó percében Bojan gyönyörű gólját nem fújja vissza egy nem létező kezezés miatt.
Érdemes megemlíteni, hogy Mourinho másik BL-címét, amit még a Portóval nyert, szintén bírói segítségnek köszönhette. A Deportivo La Coruna elleni elődöntő odavágóján Deco játszotta el a nagyhalált, amiért igazságtalanul kiállították Andradét, a spanyol csapat brazil játékosát. A visszavágón pedig miután a Porto kapott egy tizenegyest, gyorsan megint kiállítottak valakit a Deporból, nehogy meg tudják fordítani a meccset.
Természetesen senki nem gondolhatja komolyan, hogy az UEFA bármikor szándékosan segítette volna Mourinhót. Tisztességes Barcelona-drukker soha nem kiált összeesküvést, soha nem fogja a vereséget a bíróra. Az ilyesmi az ilyen becstelen emberekhez és bukott, egykori nagy csapatokhoz illik csak.
robot_:
@grayman89: fuj bazmeg, elolvastam vegig az ömlengésed...
bazmeg... egyszeruen a vilag egy jobb h... (2011.05.07. 14:53)Alvessel nem nagyon törődtek a társai
flea:
@nlght84: tehát ha jól értem, te azt állítod, hogy a lesszabály célja a bejátszott terület, illetv... (2011.05.05. 16:05)Végre mi játszunk fehérrel
Pampák Bikája:
@Guss Grissom: mutogatni való kis pöcs fagy fiacskám. Zsidózni persze nem itt kell, hanem a te csa... (2011.05.05. 15:10)Mourinho már megint csalni fog
karikaV43:
Mi lenne ha a realisták saját blogjukba trollkodnának.Elég volna gratulálni és ennyi,mit bíróztok ... (2011.05.04. 21:15)Rutinmunka
.jpg)
