Amikor elindítottuk ezt a szurkolói blogot, egy pillanatig sem gondoltuk volna, hogy a Real Madrid akkora pofont fog kapni a sorstól, mint kapott most hétfőn. Bármennyire törjül a fejünket, nem emlékszünk arra, hogy egy focicsapatot a saját élő legendája alázzon meg brutálisan.

Pedig a madridi Marca hétfői kiadásában Alfredo di Stefano pontosan ezt tette. Az idős egykori játékos és edző, akit Madridban nemcsak a klub, hanem az egész világtörténelem legjobb focistájának tartanak, nagyon csúnyán nekiment a Real Madrid szombati produkciójának.

"A Barcelona fölénye nyilvánvaló volt, láthatta az egész világ. A Barça focizik és táncol, a Madrid meg csak jön-megy a labda után. Mi végig bezárkózva játszottunk egy olyan csapat ellen, amely 90 percen át uralta a középpályát."

Hiába az 1:1-es végeredmény, Don Alfredo,- ahogy Madridban hívják, vagy legalábbis hívták eddig - nagyon elégedetlen. "A Madrid végig szenvedett, és nem tudott már középpályán úgy letámadni és labdát szerezni, ahogy kellett volna. Egyértelmű, hogy a Barcelona a jobb csapat, és csak a kontrákban bízni egyszerűen nem elegendő fegyver ellenük. A Madrid személyiség nélküli csapat volt."

Mindennek a tetejébe pedig az argentin származású di Stefano külön megvédte honfitársát, Lionel Messit, akinek a pályáról kirúgott labdáján lovagol két napja egész Madrid. "Ő a legjobb a világon, elképesztő focista. Ráadásul a professzionalizmus mintapéldája, akinek egyszerűen nincs párja a világon."

A szombati meccs, amelyen végleg bebizonyosodott, hogy a Real Madrid kiscsapat, amely még egy hazai döntetlennek is képes örülni ellenünk, tovább rombolta a csapategységet az egyébként is közismerten megosztott madridi öltözőben. Most éppen Casillasnál szakadt el a cérna.

Kaká és Xabi Alonso mellett a csapatkapitány kapus az a madridi játékos, akiről még Barcelonában is elismerik, hogy volt gyerekszobája. Ezért is próbálta meg szombat este a meccs lefújása után arra rávenni játékostársait, hogy köszönjék meg a Bernabeu közönségének a buzdítást. Erre azonban csak Pepe, Adebayor, Carvalho, Marcelo és Sergio Ramos voltak hajlandóak, a többiek bunkó módon levonultak az öltözőbe. Casillas még a Real Madrid körüli folyamatos botrányokat rendre elhallgató Marca szerint is láthatóan dühösen vonult le a pályáról.

13 pontban foglalta össze Twitterén a szombati meccs tanulságait Martí Perarnau, az egyik legjobb katalán sportújságírója. Tanulságos és okos lista, érdemes végigfutni.

1. A meccs csalódás volt. Nehézkes, kevés feszültséggel. Mindketen tudták, hogy a bajnokság már eldőlt, és nem akartak semmi fájdalmasat.

2. A Madrid játékosainak kiváló volt a hozzáállása az edzőjük taktikai utasításaihoz. Talán nem értettek vele egyet, de tökéletesen végrehajtottak.

3. Focizni igenis bárhogy ér. Az más kérdés, hogy a mai Madrid összeférhetetlen Di Stefanóval, Butraguenóval, Zidane-nal és Raúllal.

4. A gyep állapota valamennyi játékos technikai tudását visszafogta. Nagyon hátrányos volt a Barcelonának, de valamennyire a Madridnak is.

5. Támadásban nulla volt a Barça mozgékonysága. A Madrid engedte Piquánek, hogy akár két védelmi vonalon is átvezesse a labdát, de aztán minde aki egy varsába futott be, teljesen tehetetlen volt.

6. A Barça rosszul támadott: nem érlelték eléggé a pálya teljes széltében az akciókat, hogy aztán könnyebben találják meg az áttörési pontot. És a rossz támadás eredménye a roszabb védekezés is.

7. A gyengécske barcelonai támadásoknak két oka van: a tökéletesen koncentráló madridi védelem, és a Pedro-Villa páros rossz formája.

8. Messi más eset: úgy tűnik, mintha nem lenne formában, pedog dehogynem. Az igazán fontos pillanatokban ő döntő lesz.

9. Messi gólja után Puyol sérülése bezavart Pepnek. Busquets-szel középhátvédként a Barcelonának elfogyott a levegője.

10. Keita nem működik védekező középpályásként, így a Barça mindhárom sora vesztett erejéből. Négy a kettő elleni fölény volt középpályán, mégsem tudták eldönteni a meccset.

11. Özil az a Madridnak, mint Sneijder volt tavaly Mourinho Interének. Ő élesztette fel csereként az agy nélküli csapatát. Ritka madár ő a Madridban: szabadon és kreatívan játszik.

12. Fizikai ereje és agresszivitása Pepét ideális szűrővé teszik a középpályán. Azonban ezen a poszton hibái is sokkal jobban kijönnek.

13. Adriano a legjobb kisegítő. Ahova nem érnek oda a középhátvédek, odaér ő. Gyors, okos, jók a megérzései. Ő is megtanulta a Barça nyelvét.

Szombaton különösen jó volt Barcelona-drukkernek lenni. Egyébként is az, de a napon, amikor kiderült, hogy 40 százalékon focizva is meg tudjuk verni a Real Madridot, tényleg van mire büszkének lenni. Arra nem számíthattunk, hogy a bíró egy tizenegyest is ajándékoz a Madridnak, miután észreveszi, hogy hiába ítél meg akárhány nevetséges szabadrúgást a tizenhatosunk előtt, Cristiano Ronaldo képtelen betalálni. Semmi gond, a játékvezetőre mindig csak a lúzerek panaszkodnak, ahogy azt tette ma a meccs után Mourinho és Sergio Ramos.

A nap másik remek híre, hogy a Madrid most már tényleg nagyon-nagyon közel van a klasszikus lúzerszerephez. Ennél a mai produkciójuknál sok spanyol kiscsapat is többet mutatott ellenünk. Mi lehetett Mourinho taktikai utasítása? "Védekezzünk, és próbálkozzunk villámgyors kontrákkal?" De akkor miért nem próbálkoztak villámgyors kontrákkal? Ha a bíró nem ad nekik tizenegyest, tarthatott volna ez a meccs 24 órán át, akkor sem rúgnak nekünk gólt. Talán  a gyakorlatilag minden játékosunkba legalább egyszer belerúgó Pepe kapott volna a végére egy sárgát, de hogy gólt nem rúgnak, az egészen biztos.

Mourinho azt játszotta a Madriddal, ami egy nagy adag szerencsével, valamint a Barcelona silány formájával az első meccsen, végül továbbjuttatta az Intert a tavalyi BL-elődöntőben. Nyilván rettegett egy újabb 5-0-tól, és inkább beáldozta a bajnokságot, csak ne kelljen madridi pályafutása első füttykoncertjét végighallgatni a Bernabeiban.

Árulkodó volt, hogy amikor vezetést szerzett a Barcelona, a Madrid még mindig nem volt hajlandó támadni, ami tényleg egyet jelentett a bajnokság nyílt feladásával. Sőt, még az egyenlítő gól után sem merték meglovagolni a lendületet és a hazai közönség lelkesítő tapsát, hanem inkább az egy pontra ráülve hagyták, hogy mi passzolgassunk tovább a térfelükön.

Ez a döntetlen nekünk tökéletes nyitánya a négy meccsnek. A bajnokság ezzel megvan, a különbség a nekünk kedvező egymás elleni gólkülönbség miatt valójában nem is nyolc, hanem kilenc pont a javunkra. A bajnokság elvesztéséhez a hátra lévő hat meccsből tehát hármat el kellene veszítenünk, míg az eddig 32-ből összesen egy vereségünk van – ezt a témát le lehet zárni.

Pepnek megvan a harmadik egymás utáni bajnoki címe, úgyhogy foglalkozzunk azzal, hogy a szombaton látottak alapján mit kell tennünk a hátra lévő három meccsen. Először is egy kicsit felpörögni. Most annak tudatában, hogy még a vereség sem tragédia, hajlandóak voltunk elfogadni a Madrid antifociját, és a labdát végig megtartva, az ellenfél kapuját nem különösebben veszélyeztetve múlatni az időt. A szerdai kupadöntőn, majd a BL-elődöntő visszavágóján viszont több kell, hiszen nyerni akarunk, úgyhogy muszáj lesz legalább egy sebességgel feljebb kapcsolnunk. A Madridtól nem várhatjuk el, hogy másképp focizzanak, hiszen képtelenek rá.

Xavinak egy kicsit jobban kell játszania, igazán komoly változásra viszont a csatársorban van szükség. Messi nyilván megkérdőjelezhetetlen, viszont a formán kívül játszó Villa és Pedro túl könnyű falat a madridi védelemnek. Egyiküknek sem volt egyetlen olyan megmozdulása sem, mint a csereként pályára lépő Afellaynak, aki egyszer gyarkolatilag állva hagyta Marcelót. Olyan meccsen, amelyen muszáj nyerni, nem engedhetjük meg magunknak ezt az impotens játékot támadásban, úgyhogy érdemes lenne elgondolkodni Afellay berakásán a kezdőbe. Vagy toljuk előrébb egyel Iniestát, és Busquets mellé Keitát is berakva próbáljuk meg összezavarni a dühöngő őrült Pepét. Egyszerre mindenkit felrúgni talán még ő sem tud.

Szombat este láttuk, mire képes a maximumon játszó Madrid ellenünk. Nem sokra. Figyeltünk, jegyzeteltünk, levontuk a tanulságokat. Szerdán megmutatjuk, mit tanultunk, a BL-ben pedig remélhetőleg rommá várjuk a teljesen elanyátlanodott Real Madridot. Remek nap volt ez a Barcelonának.

Barça-drukker ilyen nyugodtan talán még soha nem készült Real Madrid elleni meccsre. Ha nyerünk, bajnokok vagyunk, ha döntetlen, bajnokok vagyunk, ha kikapunk, akkor is bajnokok vagyunk. Ha meg akarjuk verni a Madridot, akkor meg is verjük. Az egyetlen kérdés, hogy jó-e nekünk, ha megverjük őket.

Nem lenne jobb hagyni őket nyerni? Feljönnének öt pontra, és elhinnék, hogy még van keresnivalójuk a bajnokságban. Így kénytelenek lennének a bajnoki meccsekre is koncentrálni, amiből ugye még kettő van a BL-elődöntő visszavágója előtt. Ezekből az egyik a Madrid legnehezebb idei meccse az ellenünk vívottakat leszámítva, idegenben a Valencia ellen. Nem lenne nekünk jobb, ha azt a meccset a Madrid halálosan komolyan lenne kénytelen venni, a játékosaik pedig elfáradnának vagy esetleg lesérülnének? Hát persze, hogy jobb lenne.

Ráadásul ha ma nyer a Madrid, elbízzák magukat. Erről a mostani, nagyon védekező felállásukról elhinnék, hogy ez a siker kulcsa, mi meg elaltatva a figyelmüket szépen elvernénk őket a következő három meccsen. Ha ma veszítünk, az egyáltalán nem lesz rossz hír a Barcelonának.

Amennyiben viszont meg akarjuk nyerni a meccset, nyilvánvaló, mit kell csinálnunk. Mourinho már múlt héten is próbálgatta Pepét védekező középpályásként, nyilván valamiféle új Essient vagy Cambiassót szeretne belőle faragni, ami persze nem sikerülhet, mivel a portugál szerényebb képességei és labilis idegrendszere teljesen alkalmatlanná teszik a feladatra. Pepe legfeljebb forgalmi dugót okoz a Madrid tizenhatosa előtt, és Mourinho nyilván ezt is várja el tőle.

Az őszi 5-0 alapvetően Messinek volt köszönhető, aki a megszokott pozíciójánál méterekkel hátrébb játszott, gyakorlatilag játékszervezőként – nem is volt véletlen, hogy azon a meccsen nem rúgott gólt, csak kiszolgált. A Barcelona így még a szokásosnál is jobban uralta a középpályát. Ezt próbálja most Mourinho megakadályozni. Megfojtani Messit, és persze Xavit és Iniestát is.

Szombat este, ha nem tudjuk így is letarolni a védelmi soruk közepét, muszáj lesz kivinni a szélekre a játékot. Dani Alves és a végre visszatérő Pedro nagyon fontos lesz, és az sem lenne meglepetés, ha Pep megint variálna valamit Messivel, például kivinné a jobb szélre, ahol másfél-két évvel ezelőtt még játszott. Ott Dani Alvessel együtt, kihasználva a sokszor  támadó Marcelo mögötti lyukat, sok keresnivalójuk lehet.

De ne görcsöljünk ezen túlzottan. Ha nem nyerünk, hát nem nyerünk. Nekünk édes mindegy az eredmény, ráérünk kisérletezgetni, kóstolgatni a Madrid gyengébb pontjait, gondolkodni, mi működhet majd a következő három meccsen. A Barcelona idei szezonjának egyik legfőbb erélye a türelem. Az Hercules ellen érthetetlen módon elvesztett meccset leszámítva egyetlen egyszer nem jöttünk zavarba még akkor sem, ha az ellenfél vezetett. Akkora a különbség köztünk és a világon bárki közt, hogy hideg fejjel, önbizalommal, a saját játékunkat játszva bárkit meg tudunk verni. Ha Mourinho - ahogy Spanyolországban mondják - beparkolja az autóbuszt a saját kapujuk elé, hát passzolgatunk, figyelünk, és lecsapunk, ha lyukat látunk. Vagy ha nem, akkor legfeljebb 0:0 lesz a vége. Nekünk aztán tök mindegy.

A négy vereség után várható sirámcunami tiszteletére a barcelonai El Mundo Deportivo sportlap előszedte valaha volt legviccesebb alkotását. A Mourinhizador nem tud mást, csak gombnyomásra reprodukálni az ideggyenge portugál legszánalmasabb, portugál-olasz-spanyol nyelve előadott nyavalygásá. De ez még nyelvtudás nélkül is elég egy fergeteges másfél órára.

Úgy tűnik Mourinho még a hét védővel felálló csapatában sem bízik, ezért napok óta tilos füvet nyírni a Bernabeuban. Most olyan három-négy centivel hosszabb a gyep, mint normális esetben szokott lenni. Ez a sunyi trükk azt hivatott elérni, hogy a labda lassabban guruljon, ami a csalók reményei szerint megzavarhatja a Barcelona gyors, sokpasszos játékát.

Ez mellesleg nem új trükk, sok csapat próbálkozik ezzel, amikor a Barça megy hozzájuk vendégségbe. De hát azok kiscsapatok, Malagák és Almeriák, az ember többet várna egy olyan klubtól, amely minden idők legnagyobbjának képzeli magát.

Soha nem látott jelenetbe fulladt a Real Madrid pénteki sajtótájékoztatója, és nagyon úgy tűnik, hogy Mourinho idegei már nem bírják tovább a nyomást a potenciális irtózatos kudarc előtt.

A dolog még múlt hétvégén kezdődött, amikor az Athletic Bilbao-Real Madrid meccs előtt és után nem Mourinho, hanem segítője, Aitor Karanka tartott sajtótájékoztatót. Akkor arra hivatkoztak, hogy ez valamiféle ajándék a baszk Karankának, aki mielőtt és miután a Madridban játszott, éveket lehúzott a bilbaói csapatnál is. Most viszont úgy tűnik, a Madrid egyszerűen csak hazudott, és valójában arról van szó, hogy a súlyos elmebetegség jeleit egyre gyakrabban mutató Mourinho nem bízik a saját idegeiben, és már nem is mer beszélni a nyilvánosság előtt.

Péntek reggel érkezett a hír, hogy a szombati meccs előtt is csak Karanka fog beszélni. A délutáni sajtótájékoztatón ugyan megjelent a baszk mellett Mourinho is, ám ő csak megerősítette, hogy nem fog egy szót sem szólni. Erre az egyébként szinte mindent lenyelő madridi spanyol sajtó talpnyalói is kibuktak, és egészen egyszerűen otthagyták a két "szakembert" a megjelent külföldi tudósítókkal.

Vajon a vereségek után ki mer állni majd Mourinho? Vagy Karankának kell majd hibáztatni mindenkit, a bírót, a naptárat, az időjárást? Szerencsétlen jól megtanulta a főnökétől a leckét, mert ma is képes volt a félig üres teremnek arról siránkozni, hogy a Madridnak egy nappal kevesebb ideje volt felkészülni a szombati meccsre.

Rendes Barcelona-drukkernek mindig nagy segítségére van a két barcelonai napilap aktuális kiadása, különös tekintettel a címlapon megjelentetett nagy igazságokra. A Mundo Deportivo csak a szikár tényekre szorítkozik ma, és azt jegyzi meg, hol van a nagy száj, és hol a nagy foci. A Mundo Deportivo ennél messzebb megy, ők biztos forrásból tudják, hogy Mourinho jövője ezen a négy meccsen múlik, ha rosszul teljesít, nem maradhat a Madrid kispadján. A lap biztos forrásból azt is tudja, hogy az őszi 5-0 óta a portugál retteg a Barcelonától, különösen Xavitól és Iniestától, és fogalma sincs, hogy tudná megállítani Guardiola csapatát.

Azt írja az MTI, hogy

Jó hírnevének megsértése miatt perel egy rádiót az FC Barcelona

Több mint hatmillió eurós kártérítést követel egy helyi rádióadótól a
spanyol labdarúgó-bajnokságban címvédő és listavezető FC Barcelona.

   A katalán sztárklub azért perelte be pénteken a Cadena Cope
csatornát, mert az márciusban állítólagos doppingügyekkel hozta
összefüggésbe az egyesület futballistáit és orvosait.
   Az FC Barcelona 6,19 millió eurót követel a rádióadótól jó
hírnevének megsértése miatt.

Ez ugye az a "doppingügy", amit egy ideig úgy tálalt a madridi lakájmédia, hogy a Real Madrid keményebb doppingteszteket végeztet, majd mit ad isten, a következő hetekben tényleg többször jártak a Barcelonánál ellenőrök, pisiltetni a játékosokat.

Természetesen nem találtak semmit, hiszen bár Spanyolországban sok sport doppingfertőzött, fociban eleve nincs sok értelme doppingolni. Nem annyira megerőltető, mint mondjuk sífutni, Xavi meg nem fog jobban látni a pályán, Messi pedig nem fog jobban cselezni valami teljesítményfokozótól. Ráadásul közismert tény, hogy a Barcelona más csapatokhoz képest kifejezetten keveset futnak. Értelmes csapat ugyanis a labdát járatja.

Értelmes klub pedig nem hagyja, hogy szórakozzanak vele. Kár, hogy a Madridot nem tudjuk perelni, de azért az üzenet így is világosan át fog menni: velünk nem lehet szórakozni. Bár ha azt nem fogták fel, hogy a Barcelona nem valami rejtélyes anyagtól ennyivel jobb náluk, lehet ez sem fog könnyen menni.
 

Egyetlen edző van, aki egymás után hat Barcelon-Madridon győzelemre vezette a csapatát. Nem meglepő módon ez Miguel Munoz volt, a hatvanas évek elején tarolót Puskásos és Di Stefanós Real Madrid edzője. Pep viszont amióta a Barcelona edzője lett, ötször játszott a Madrid ellen, és mind az öt meccset megnyerte. Szombaton tehát jöhet a csúcsbeállítás, majd szerdán a -döntés.

Szombaton egyébként még egy rekordot megdönthetünk, ha egymás után harmadszor is tudunk nyerni a Bernabeuban. Eddig kétszer is csak az Athletic Bilbao volt képes erre 1930-31-ben, majd Eto'o Mallorcája 2003-04-ben.
 

Eddig is gyanús volt, hogy Schmitt Pál esetleg Real Madrid drukker, hiszen négy évig volt Magyarország nagykövete a történelem nélküli, csúnyácska spanyol fővárosban. Most azonban – ha nem is hivatalos forrásból – de egy informátorunk megerősítette a hírt.

Úgy tudjuk, hogy Schmitt Madridban rendszeresen kijárt a Bernabeu düledező lelátójára, ráadásul az akkori chilei nagykövet, az akkor nagy sztár Ivan Zamorano honfitársának társaságában. Állítólag Schmitt maga is nagy rajongója volt a különlegesen furcsa formájú fejének köszönhetően egész jól fejelő Zamoranónak. Ezek után már nem lehet kétséges, hogy akinek minimális ízlése van Magyarországon, az csakis a Barcelonának szurkolhat.

Bárcsak a nyáron tényleg leszerződtetnék Fernando Llorentét Bilbaóból.

Katalóniában évtizedek óta szokás azon morogni, hogy a madridi kormány lenyúlja a gazdag katalánok befizetett adóját, aztán ahelyett, hogy Barcelona környékét fejlesztené, iskolákat épít valami andalúziai putriban. Sajnos ez ma már a foci világában is igaz.

Viszonylag közismert tény, hogy Spanyolországban osztják el a világon a legigazságtalanabbul a tévés közvetítésekből befolyó pénzt. Máshol csak kicsivel kapnak többet a legjobb csapatok a leggyengébbeknél, Spanyolországban azonban tízszeres a szorzó a legkisebbek és a két nagy közt. Ezt illusztrálja millió euróban, a 2009/10-es szezonra az alábbi – spanyol nyelvű, ezért a fura nevek – táblázat.

Teljesen érthető, hogy ezt a kis Malágától a zseniális Villarrealig mindenki igazságtalannak tartja. Azonban sajnálatosan kevés szó esik arról, hogy a táblázat tetején is van egy orbitális igazságtalanság.

Meg tudná magyarázni, hogy a Madrid miért kap annyit, mint mi? Mert a hatvanas években Franco támogatásával nyertek pár BEK-et? Az utóbbi években mi került náluk a vitrinbe? Kaká pléhkrisztusai? Özil kenőcse bazedov-kórra? Egészen nyilvánvaló. hogy a Barcelonának ma körülbelül kétszer annyi pénzt kellene kapnia, mint a Madrid a spanyol meccsek közvetítéséből. Majd ha nyernek valamit, akkor mi úriemberként leülünk, és újratárgyaljuk a dealt. Addig viszont ide a dellát. Nem mintha kibicsaklott aranylábak vásárlására fordítanánk, az nem a mi stílusunk. Minket csak az iagzság, a fair play szelleme mozgat. Mint mindig.